Ungvári Károly
Festőművész
A Baranya megyei Zalátán született. Szülei Brassóból települtek át Magyarországra. Három testvérével nagyon szegényes körülmények között élt. Szülei válását követően falura került egy módos gazdához. Már ebben az időben is sokat rajzolt és festegetett. Tanárai felfigyeltek a tehetséges fiúra. Igazi tehetsége azonban csak később bontakozott ki.
Katonaként harcolt a II. világháborúban, majd a hadifogság embertelen körülményeit kellett elviselnie. 1946-ban, hazatérését követően gépkocsivezetőként dolgozott a megyei kórházban. A munka mellett tanult és alkotott. Balázs János műtermében Gerő Kázmér és Ruisz György voltak a mesterei. Bernáth Aurél műtermében nagy segítséget kapott a művészi fejlődéséhez. Ebben az időben művészi munkájában egyszerre érzett mellőzöttséget és felfokozott érdeklődést. 1963-ban felvették a Képzőművészeti Alaphoz, ezt követően rendszeresen állították ki képeit.
1971–ben egészségi állapotára tekintettel leszázalékolták. Ettől az időtől kezdődően minden idejét a művészetnek szentelte. 1991-től tagja volt a Kapos Art képzőművészeti csoportnak, ekkor kapta meg a külföldi kiállítások lehetőségét. Kováts Albert írta róla: „ Aki ismerte, tudja, vele megismerkedni, őt ismerni kettős öröm volt: az ember és művei. Képek és aki mögöttük áll. Valósággal felzaklató élmény volt, hogy egy számomra ismeretlen névhez általam soha nem látott, fontos és jelentős, kortárs festészetünk élvonalába tartozó művek kapcsolódnak. Mert egyetlen tekintetre fel lehet mérni a kifejezés és a minőség egyediségét és rendkívüliségét. A szuverén tehetség átütő erejét. Egy eredeti festői nyelv zengését,…"
Utolsó kiállítására már súlyos betegen válogatta össze a képeket. 2000. március 3-án hunyt el. Síremléke a Keleti temetőben áll, alkotója a barát, a kortárs művész Kling József.
További információk a művészről:
