Szigetvári György

Építész, Kaposvár Város Díszpolgára

Kaposvár MJV Önkormányzatának búcsúja Szigetvári Györgytől:

Az okleveles építészmérnök 1926-ban született Szigetváron. Korán elvesztette az édesapját, és gyermekkorában került Kaposvárra. A Somssich-gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1950-ben. A pályát a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnál (illetve jogelődjénél) kezdte építésvezetőként, a következő évtől már főmérnöki beosztásban dolgozott, a forradalomban vállalt szerepe miatt azonban elbocsátották. Pécsen folytatta a munkát, mígnem – 1961-ben – visszahívták Kaposvárra, ahol a következő negyedszázadban a Somogyterv (a Somogy Megyei Tanácsi Tervező Vállalat) igazgatója volt. „A kenyérkereset szüksége ugyan rövid időre más városba kényszerített – írta –, de az otthonom mindvégig Kaposvár maradt.” 1986-ban vonult nyugalomba.

Tudta, hogy olyan pályát választott, ahol munkája eredménye túl fogja élni őt. Számos középületet, köztük sok templomot tervezett a Dunántúlon. Kaposváron az ő műve a siketnémák óvodája csakúgy, mint a reformátusok Béla király utcai idősotthona és a Nyugati temető Szent Erzsébet-kápolnája. Szigetvári György tervezte a Hangár-domb 1980-ban felállított vitorlázórepülő-emlékművét, s a rendszerváltozás után ő álmodott iskolaépületet az egykori munkásőrbázisból.

Több könyvvel gazdagította a helytörténeti irodalmat, amelyekben főleg az építészeti emlékeken keresztül mutatta be olvasóinak kedves Somogy megyéjét és szeretett Kaposvárát.
Elkötelezett műemlékvédő volt, elnöke a megye műemléki albizottságának, elnökségi tagja a Magyar Építőművész Szövetségnek. Nyugdíjazásáig száztizenhat műemléket állíttatott helyre. Egyszerre volt szakmája kiváló művelője és igazi lokálpatrióta, amit kitüntetéseinek sora is jelez. 1986-ban megkapta az építészek legrangosabb elismerését, az Ybl Miklós-díjat, s 2008-ban díszpolgárává fogadta Kaposvár.

Családja és a hivatása mellett egykori gimnáziumához és a sporthoz is erős szálak fűzték; több évtizeden át dolgozott a Kaposvári Rákóczi elnökségében.

Sok nehéz időszakot élt át abban a huszadik században, amely csak ritkán fogadta el az általa képviselt polgári értékeket. A válságokon viszont mindig átsegítette Istenbe vetett hite. A sorsfordító időkben is tudta, hol a helye: a nemzeti oldalon vett részt mind a forradalomban, mind a rendszerváltozásban. 1956 októberében őt választotta meg elnökévé a SÁÉV munkástanácsa, a 80-as évek végén az MDF-hez csatlakozott.

2003-ban Szigetvári György elnökletével alakult meg a kulturális örökség ápolását és a város polgári arculatának formálását zászlajára tűző Kaposvár Polgáraiért Egyesület. „A város polgárainak közös vagyona, kincse ez a település – vallott Kaposvárról 2002-ben. – Az énembe ivódtak történelmi hagyományai, iratok, könyvek lapjain őrzött és kőből emelt, hosszú idők viharával dacoló építészeti örökségei.”

Az idős Szigetvári György számos személyes emléke és története, de egyénisége és jellegzetes alakja is a múlt Kaposvárához jelentett kapcsot, s azokhoz, akik megőrizve modernizálták az egykori várost. A 91 évesen elhunyt építész gazdag életművet hagyott hátra, de Kaposvárunk egy darabja biztosan sírba száll vele.

Kaposvár, 2018. április 19.