Somssich Pongrác

Politikus, főispán, államtanácsos, királyi személynök, az MTA igazgatósági tagja, alnádor.

Szülei Somssich József (1748–1805) és Ürményi Mária (1757–1840). Középiskolai tanulmányai befejeztével Pestre került egyetemre, ahol jogot hallgatott. Édesapja halála után, 1808-ban birtokmegosztó egyezséget kötöttek bátyjával, Miklóssal, de Pongrác nem tetszése miatt újból elosztották örökségüket. Az egyetem elvégzése után hivatali pályára lépett, 1811-ben Somogy vármegye szolgabírája lett, az 1820-as évekre már a megyei ellenzék egyik ismert alakja volt, 1824-től pedig már vármegyéje alispáni tisztségét tölthette be. 1825-ben a választások során majdnem bátyja lett az ellenfele, végül Miklós visszalépett a jelöltségtől. Pongrác az országgyűlésben kezdetben az ellenzék mellett állt, de aztán egyre inkább a kormányzatot támogatta, így alnádorrá választották 1830-ban. 1833-ban királyi személynökké és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispáni helytartójává lépett elő, ekkor az országgyűlés alsótáblájának elnöke is volt. Ekkortájt nagyot veszített népszerűségéből, mert végleg a bécsi udvar politikája mellé állt, ellenezte a reformtörekvéseket. 1836-ban Baranya vármegye főispánja, majd 1841-ben államtanácsos lett, érdemeiért V. Ferdinánd grófi ragra emelte 1845. május 3-án, és ezzel együtt tagja lett a király tanácsadó testületének. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei viszont megváltoztatták politikai nézeteit, a magas rangú tisztviselők közül egyedüliként értett egyet az ún. áprilisi törvényekkel. A forradalom alatt mikei birtokára vonult vissza, ahol az 1849-ben kitört kolerajárvány alatt befogadott ismeretlen beteg megfertőzte, így hamarosan a betegség miatt meg is halt.

Forrás: Wikipédia