Sárközy Kázmér

Politikus, alnádor, zene- és táncszerző

Nagybajomban született. 1822-től megyei tisztviselő, 1828-tól szolgabíró, 1832-től főszolgabíró, 1836-tól Fehérmegye másodalispánja, 1844-től első alispánja lett. 1836-ban és 1839 – 40-ben országgyűlési követ lett, Dessewffy Aurél gróf konzervativ pártjához csatlakozott. 1845-ben nevezték ki a kir. táblához az úrbéri osztály elnökévé, 1847-ben pedig István kir. herczeg nádor alnádorrá nevezte ki.

A szabadságharc után pettendi birtokán tartózkodott és gazdálkodott, közben küzdött a protestánsok jogainak megnyirbálására kiadott pátens (1859. szept. 1.) ellen és tevékeny részt vett az egyházi ügyekben is mint a vértesaljai református egyházmegye gondnoka. Ott volt a Scitovszky primás által (1860. decz. 18.) Esztergomban összehívott értekezleten is, a melynek célja az országgyűlés összehívása volt. Az alkotmányos élet beköszöntével 1861. a csákvári kerület országgyűlési képviselővé választotta. Vay Miklós báró kancellársága idejében a hétszemélyes tábla bírája lett és nyugalomba vonulásakor 1869-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. A Veszprém vármegyei Zenetársaság tagjaként is ismert. Pettenden hunyt el.

Műve

Tíz legújabb Magyar Tánczok… (Pest, 18205)

Irodalom

Sárközy Imre: A nadasdi Sárközy család története (Bp. 1906).

Forrás: Wikipédia , Magyar Életrajzi Lexikon