Reichard Béla

Katona, a "44-esek" utolsó parancsnoka, aki hősi kiállásával hozzájárult ahhoz, hogy a neves rosseb-bakák rendben és fegyelemben visszatérjenek az I. világháborúból.

Reichard Béla 1876-ban született az ausztriai Reichardspergben, a k.u.k hadseregben kezdte meg szolgálatát, kiemelkedő bátorságáért többször kitüntették, és később vitézi címet is kapott: az összeomláskor 1918. októberének végén került a 44-es ezred élére, s vezette őket haza…

Vitéz reidharspergi Reichard Béla m. kir. alezredes (1876-1921), a 44. császári és királyi gyalogezred utolsó parancsnoka a világháború után Kaposváron telepedett le, és folytatta katonai pályafutását a Magyar Királyi Honvédségben. 1921-ben bekövetkezett halálát követően a kaposvári Keleti temetőben helyezték végső nyugalomra. Ekkor egykori katonái, akiket Reichard alezredes a front összeomlását követően rendezetten, kötelékben, a teljes fegyverzetet és felszerelést megtartva vezetett vissza Kaposvárra, hálájuk jeléül pénzgyűjtésbe fogtak, hogy méltó síremléket állítsanak egykori szeretett parancsnokuknak. A gyűjtésről az úgynevezett „Reichard alapba” az Új Somogy elnevezésű napilap folyamatosan beszámolt, ami alapján jól látható, hogy számos egykori vitéz adakozott, sokszor társadalmi helyzetéhez mérten erőn felül a síremlék felállítása céljából.

A Keleti temetőben található grandiózus, honfoglaló harcost ábrázoló síremléket az a Jálics Ernő szobrászművész készítette el, aki tartalékos hadnagyként maga is az ezred kötelékében harcolt a világháborúban, és ő készítette el az ezred híres „oroszlános” emlékművét is, amely a mai napig áll Kaposváron.

Forrás: rossebezred.blog.hu