Mózsa Szabolcs dr.
Radiológus szakorvos, ny. egyetemi docens, Phd kandidátus
Mózsa Szabolcs 1941-ben született Munkácson, középiskolai tanulmányait a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1959-ben miniszteri kitüntetéssel érettségizett. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen több országos pályadíjat nyert. Diplomáját 1965-ben szerezte, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján kapott belgyógyász gyakornoki állást. 1968–1970 között végigjárta az ország e témával foglalkozó legjobb intézeteit.
1970-ben az MTA Orvosradiológiai Tanszék kutatócsoportjának tagja lett, és ugyanebben az évben radiológus szakorvosi képesítést szerzett. 1971–1972-ben az ulmi egyetem kutatóintézetében megismerkedhetett a leukémia kezelésének korszerű lehetőségeivel és a klinikai sugárterápia újabb eredményeivel. 1984-ben sikeresen védte meg kandidátusi disszertációját. 1990-től tagja annak az orvosbizottságnak, amely az orenburgi, majd a tengizi környezeti ártalmak okozta betegségek felderítésével foglalkozik.
Szakértői tevékenységét gyakran veszik igénybe a témával kapcsolatos különböző bírósági eljárásoknál, pereknél. 2000-ben felkérést kapott a NATO tudományos programjában való részvételre. Folyamatos kutatási és oktatási tevékenysége eredményeként 1995-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán az elsők között szerzett habilitált doktori címet, s a Radiológiai Klinikára egyetemi docensnek nevezték ki.
Hobbija a történetírás, számos adatot gyűjtött össze és közölt a magyar radiológia történetéből. A három nyelven beszélő és író Mózsa Szabolcs tudományos tevékenységét több száz előadás, számtalan dolgozat, könyv, könyvfejezetek, egyetemi jegyzetek jelzik.
