Kozma Sándor

Főügyész

Kozma Ferenc miniszteri tanácsos és író testvérbátyja volt. Kőröshegyen született, középiskolai tanulmányait Sopronban, Pécsett, Pápán végezte, ahol Petőfi iskolatársa volt. A jogot Pozsonyban hallgatta, az ügyvédi oklevelet 1847-ben nyerte el. 1848. március 13-án, Pozsonyban ő hirdette ki a bécsi forradalom vívmányait. Az 1848-as országgyűlésen Szegedy, s később a másik somogyi követ, a radikális Madarász László oldalán volt országgyűlési segéd. A szabadságharc kitörése után, kezdetben a felső táborban, majd a rácok elleni délvidéki hadjáratban vett részt. A szabadságharc bukása után az osztrák hadseregbe sorozták be, de onnan csakhamar kiszabadult, s az ötvenes években internálták. Rendőri felügyelet alatt Somogy vármegyében folytatott ügyvédi gyakorlatot. Nagy tehetségével és szónoki képességével tűnt ki.

Az 1861-es pesti országgyűlésre képviselővé választották. Ott hű Deák-párti szellemben és irányban tekintélyes szerepet vállalt. Széles körű jogtudományi és kodifikáló képességével általános elismerést vívott ki. 1867-ben Horváth Boldizsár minisztériumában osztálytanácsosnak került. Innen a magyar királyi Kúria új rendezése után, 1869 szeptemberétől a reformált királyi Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája volt. 1872-től Kozma Sándor, a királyi államügyészség felállítása után, királyi főügyész, az új hivatal országos főnöke, s ennek szervezője és megteremtője volt. Ebben a munkakörben szerzett nagy és elévülhetetlen érdemeket.

Főmunkatársa volt 1880-1893-ig a Tarnai János által szerkesztett Magyar Igazságügy c. folyóiratnak. Számos cikket jelentetett meg napilapokban, folyóiratokban, így a Nemzetben (1883. 83. szám húsvéti melléklete, A múltból, Petőfire visszaemlékezés). Szépirodalmi lapokban cikkei Bukógáti név alatt jelentek meg. Munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának is. 1896-ban nyugalomba vonult. A király a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki.

Gyakorlatilag ő alkotta meg a királyi ügyészséget, és annak szervezeti keretet adott. A királyi ügyészséget népszerűvé tette. Kozma Sándorhoz, mint legfőbb ügyészhez, az ügyészi kar tisztelettel és szeretettel ragaszkodott. Első fellépése óta folyton a leghatározottabb szabadelvű reformerek egyike volt hazánkban. Hosszabb tapasztalat után azonban részben visszariadt az idegen eredetű s viszonyainkhoz nem illő reformok túlhajtásaitól. Félteni kezdte a magyar nemzeti egységes szellemet, azt a német skolasztikusok, és az azokat utánzó elméleti szobatudósok befolyásától megóvta. Kozma Sándor főállamügyésznek hivatalos hatósága az egész országra kiterjedt. Felügyelő és ellenőrző látogatásait Soprontól kezdve Munkácsig és Szegedig végezte. A fegyintézeteket éles szemmel vizsgálta és igazságosan vezette, igazgatta. Később hatásköre csak a budapesti, győri és pécsi királyi táblák területére szorítkozott. A „börtönök atyja”-ként tartják számon. Budapesten hunyt el.

Művei

• Színikritika Pápáról, Regélő (1841-42. Leveldi néven)
• Tavasz (Pápa, 1845) c. zsebkönyvben három költeménye
• A somogymegyei gazdasági egyesület. In.: Magyar Gazda, 1861.
• A Reform c. újság rendes politikai és jogi vezércikkírói közé tartozott (1869-1875)
• Az elmélet felsőbb itélőszékeink gyakorlatában. In.: Jogtudományi Közlöny, 1871.
• Az elmélet felsőbb törvényszékeink gyakorlatában. In.: Jogtudományi Közlöny, 1871.

Irodalom

• Kákay Aranyos (Kecskeméty Aurél), Újabb fény- és árnyképek. Pest, 1866.
• Dunántúli Képes Naptár 1892. arcképével
• Petőfi-Múzeum 1888. 167., 1889. 34., 36., 1892. 4. l.
• Ferenczy Zoltán, Petőfi életrajza. Budapest, 1896. I.
• Vasárnapi Ujság 1897. 32., 33. sz. arcképével
• Pesti Napló 1897. 217. sz. (Eötvös Károly)
• Budapesti Hirlap 1899. 43. sz. és gyászjelentése

Forrás

• Pallas Nagy Lexikona
• Magyar Életrajzi Lexikon
• Magyar írók élete és munkái