Kozma Andor

Költő, műfordító

Marcaliban született. Édesapja, leveldi Kozma Sándor főügyész, fivére Kozma Ferenc, aki Bárd Miklós néven ismert költő volt. 1885-ben a legnagyobb hazai biztosító társaság, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője, majd főtitkára lett. Ugyanakkor állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, A Nemzetnek, a polgári liberális demokrata Az Ujságnak, az akkori irodalmi haladás főorgánumának, A Hétnek. A Borsszem Jankó szívesen közölte az irodalmi és politikai élet jelenségeiről rögtönzött, csattanós verseit. Kozma Andor Az Ujság hasábjain Koboz aláírással verses heti krónikákat írt, amelyekben ironikusan, néha szatirikusan kommentálta a politikai eseményeket. Andronicus néven vasárnapi tárcái jelentek meg a Nemzetben. 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, 1899-től pedig annak másodtitkára lett. 1910-től 1918-ig kormánypárti programmal országgyűlési képviselő is volt.

Elsőként fordította le Goethe Faustját. Önálló verseskötetekkel 1889-től jelentkezett. 1925-ben adta körré a Honfoglalás című történelmi regéjét. Tanulmányt írt Eötvös József és Baksay Sándor életéről.

Hegedüs Géza így ír róla A magyar irodalom arcképcsarnokában: "Nincs is igazán megfelelő helye irodalomtörténetünkben. Pedig nemcsak jó költő, hanem virágkora idején - a kilencvenes években - még jelentékeny költő is volt. De nem tartozott igazán sem ide, sem oda, s a politikailag is határozottan tagolódó magyar irodalomban képe így csak elmosódott körvonalakkal maradt az utókorra." Bővebben ide kattintva olvasható

Életrajza a Wikipédián