Kántor Sándor

Röplabdázó, edző.

Posztja négyesütő-nyitásfogadó. A világ egyik legjobb röplabdázója. Kaposváron kezdett sportolni, focizott és röplabdázott. A KASI-ban Burcsa Tibornál sajátította el az alapokat. 1986-ban a kaposvári röplabda csapattal az NB-II-ből feljutottak az első osztályba. 17 évesen kapott meghívást a felnőtt válogatottba. 1992-ben lett csapatával először magyar bajnok. 1994-ben külföldre szerződött.

Életrajz a Wikipédián:

Interjú a Somogy Portálon az első somogyi Prima-díj tulajdonosával 2007-ben

Somogyban 2007-ben rendezték meg először a Prima-díj jelölését, melyre 23 neves személyt választottak be a legjobbak közé. Közülük öttagú zsűri ítélte oda három jelöltnek a vállalkozók által alapított rangos elismerést. A díjazottak között egy 36 éves kaposvári röplabdázó, Kántor Sándor is helyet kapott, aki azzal lepte meg a közönséget, hogy az egymillió forintos díj felét a röplabda-utánpótlás támogatására, másik felét egy beteg kisfiú gyógyítására ajánlotta. E nem mindennapi döntésről kérdezte a Somogy Portál az utóbbi másfél évtized legjobb magyar röplabdázóját.

- Rendkívül megtisztelőnek éreztem a jelölést – kezdte a magyar és német bajnok, többszörös kupagyőztes. - Már az újságban megjelenő cikk után sokan gratuláltak - én ennyivel is elégedett lettem volna. Mikor a gálaesten kimondták a nevem, úgy éreztem, mintha hőgutát kaptam volna. Hirtelen melegem lett, alig jutottam levegőhöz, úgy vert a pulzusom, mintha egy megerőltető edzésen lettem volna túl. A színpad felé tartva meg kellett kapaszkodnom a falba, jól megnéztem magamnak a lépcsőket is, hogy elég határozott léptekkel mehessek fel. A jelölésemkor megbeszéltük a feleségemmel, Krisztával, hogy ha díjazott lennék, akkor azzal a röplabda-utánpótlást segítem. Sokat kaptam a sporttól, a röplabdától, örülök, ha ezt vissza tudom adni. A beteg kisfiúról pedig egy hónappal az átadó előtt hallottunk, és úgy döntöttünk, hogy a díj másik felével őt segítjük. Nekem is vannak gyerekeim, át tudom érezni a szülők aggodalmát, amikor egy orvosi műhiba miatt kerül veszélybe a gyermek. Örülök, hogy ezt bejelenthettem, jó volt felajánlani...

- Milyen manapság a kaposvári röplabda-utánpótlás?

- Nagyon sok tehetséges fiatal van, akik számára biztosítani kell a hátteret. Nem anyagilag, mert azt a klub állja, hanem felszerelésben (labda, háló, térdvédő). Az elnök rám bízta a pénz felhasználásának eldöntését, de felhívta a figyelmemet arra, hogy hasznos lenne eszközzel segíteni az iskolásokat. Úgy gondolom, ez jó ötlet, a labda lenne a legjobb megoldás.

- Mit tart fontosnak a pályafutásában?

- Pályafutásom alakítása tudatos volt. Mikor még itthon játszottam, már akkor is külföldi anyagokból készültem fel. A saját pénzemből rendeltem Amerikából videokazettákat, állóképesség erősítő programokat. Amikor úgy éreztem, hogy itthon nem tudok tovább fejlődni, akkor döntöttem a külföldi lehetőségről. Nem volt egyszerű, mert még csak 23 éves voltam - ekkor már 3 éve kerestek külföldi csapatoktól -, ám a szabályok szerint 24 év alatti sportoló nem szerződhetett külföldre. A szövetségben kellett megértetnem, hogy ez szükséges a fejlődésemhez, és a szerzett tudás hasznos lehet majd a magyar röplabdának is. Bár Olaszországba vágytam, de először Németországba kerültem. Itt úgy tudtunk bajnokok lenni, hogy előző évben a csapat hatodik volt. A következő évben Bajnokok Ligája döntőt is játszottunk. Azután persze elkövetkezett Olaszország is, ahol az ötödik évben meglett az arany érem: olasz kupagyőzelmet és Európa kupagyőzelmet is szerzett a csapatunk. A győzelem után rögtön mentem Japánba.

- Hogy képzeli a jövőt?

- Ha az egyesület továbbra is igényt tart a segítségemre, akkor szívesen maradok. Bár Japánba hívtak egyetemi edzőnek, de nem szeretném elhagyni a családomat. Nekem ők az elsők. A csapathoz sok újdonságot hoztam, a vezetőség mindig kikéri a véleményem. Jól érzem itt magam.

- Ezek szerint egyfajta szakmai segítségként szeretne a jövőben részt venni a csapat életében.

- Így van. Jelenleg másodedzői státuszban vagyok. A jelenlegi vezetőedző, Zarka Péter a tanítás miatt a délelőtti edzéseken nem tud ott lenni, ezért azokat én vezénylem le. Mindent megbeszélünk, ami alapján dolgozunk. Előre gondolkodunk. Előre tervezünk. Elégedett lennék, ha ez így maradna.
Szerző: Kéri Éva