Forbáth Imre

Orvos, költő

Böhönyén született, kisgyermekkorától ifjúkoráig Nyitrán élt. A Tanácsköztársaság idején a főváros fiataljai között a KMP tagjaként folytatott szervező- és propagandamunkát, amiért később emigrálni kényszerült. Az emigrációban 1921-1923 közt munkatársa volt a Tűz című hetilapnak. Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte, majd Prágában fejezte be, ahol 1920-ban letelepedett. 1927-től fogorvos Szlovákiában, 1932-től a bányászok orvosa Moravská Ostravában. Kapcsolatba került a szlovákiai avantgárd művészekkel, 1936-1938 közt a Magyar Nap című lap munkatársa lett, 1938-ban ő is felszólalt az antifasiszta írók párizsi konferenciáján. 1939-ben kivándorolt Angliába, 1945-ben tért vissza Moravska Ostravába főorvosnak. 1949-1951 közt külügyi szolgálatban volt, a koncepciós perek idején elbocsátották, ezután haláláig Teplicén fürdőorvosi szolgálatot teljesített.

Szerkesztésében jelent meg az első cseh nyelvű Petőfi-kötet. Önálló verses köteteit a háború elleni szenvedélyes tiltakozás jellemzi.
Főbb művei:
    Versek (1922)
    Vándordal (1923)
    Favágók (1930)
    Panasz és remény (1942)
    Mikor a néma beszélni kezd (1958)
    A csodaváró (1967)
 

Forrás: Wikipédia