Horváth József Elek

Jogász, író, pedagógus

Látrányban született, Szombathelyen járt középiskolába, később teológiát, majd kilépvén a püspöki szemináriumból, Győrött jogot végzett. Vas megyében ügyvédbojtárkodott, utána ügyész lett. Korai versei az alma materhez és a szombathelyi egyházi élet eseményeihez kapcsolódtak, drámai verses formában ő is feldolgozta Bánk bán történetét.

Az 1810-es évektől kezdett levelezni többek között Berzsenyi Dániellel, Kazinczy Ferenccel, Döbrentei Gáborral és Helmeczy Mihállyal. Legérdekesebbek azok az episztolái, melyeket a magyar Szapphóval, Dukai Takách Judittal váltott. Azt tervezte, hogy előszóval és levelezésük közlésével megjelenteti a nő költeményeit. Ezek a részben máig feltáratlan dokumentumok sokat elárulnak a kor ízléséről, literatúránk helyzetéről. 1827-ben otthagyta a jogi pályát és 1827-ben tanító. 1829-ben költözött végleg Somogyba, 1829–35 között a kaposvári gimnázium igazgatója. Írt verseket, pedagógiai tanulmányokat és sok színművet fordított magyarra. Versei jelentek meg Erdélyi Múzeumban (1815-16), a Szépliteraturiai Ajándékban (1826). Cikkeket közölt tőle többek között a Tudományos Gyűjtemény és a Társalkodó is. 1833. november 15-én a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagjává választották. Kaposváron hunyt el.

Főbb művei
Szombathelyi Hymen (Buda, 1812.); Titus Amália ligetében (Szombathely, 1817.); A nemzeti csinosodásról (Tud. Gyűjt. 1819. XII.); Szombathely évei (Szombathely, 1825); Daphnis… (pásztori versek, Szombathely, 1825); Kazinczy által a magyar verselésbe behozott elisiók eránt (Tud. Gyűjt. 1825. I.); Egyházi rendek intézete (Tud. Gyűjt. 1826. I.); Az iskolai nevelésről Magyarországon (Tud. Gyűjt. 1829. I. és II.); Beszéd a kaposvári kir. gymnasiumbeli nemes tanuló ifjusághoz (Buda, 1829.); Gr. Zsigray József életírása (Sas, 1831.. V.); Levelek Somogyból (Sas, 1832. XI.); Az 1827-diki országgyűlés emléke (Sas, XIII. 1833.); A magyar hon, gr. Festetics Györgyhöz (Sas, XIV. 1833.)