A honlap teljes felülete akadálymentes

Zics

 

Településtörténet

A településről az első írásos adat 1295-ből való, akkor Zych néven említették, az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben pedig már plébániás helyként jegyezték. 1478-ban Zichy György birtoka volt, s a következő évszázadokban is e család tulajdonában maradt. Az 1536. évi adólajstrom érdekes módon már két Zics települést tartalmaz, s három évtizeddel később a törökök hét házzal vették nyilvántartásba. A lassan elnéptelenedő és pusztává váló települést a XVIII. században Zichy Ádám igyekezett betelepíteni, elsősorban német telepesekkel, akiket adókedvezményekkel nyert meg. 1751-ben teljesen német településként tartották számon,  a falu gazdálkodásában nagy szerepet játszott a dohánytermesztés. Katolikus temploma 1786-ban épült későbarokk stílusban, szentélyét és mennyezetképét  a Zichy család által meghívott nevezetes freskófestő Dorffmeister készítette. A templomépítés fontos  ügypártolója volt az a Zichy József, aki egyben Antal ás Mihály gyámja lett.

A felvilágosult Zichyek élen jártak a földreform megvalósításában, s 1832-ben 22,5 jobbágytelket és 41 zsellértelket adtak át a falu lakóinak megváltással. 1849-ben 735-en laktak Zicsen: 348 magyar ajkú és 487 németajkú. A századfordulóra száznál többel nőtt a lélekszám, a huszadik század első évtizedére pedig 1046-ra emelkedett annak ellenére, hogy 78-an kérvényezték a kivándorlást.

A XIX. század végén megélénkült a társadalmi élet, önsegélyző szövetkezet létesült, Hangya- és hitelszövetkezetet, olvasókört alakítottak. Az utóbbi közművelődési egyesület hatása olyan jelentős volt, hogy eredményeként egyre több sváb lakos döntött a magyar nyelv tanulása mellett. A két nemzetiség közötti béke 1910-ben bomlott meg, amikor a vezetők  az istentiszteleten és az olvasókörben a magyar nyelv primátusát helyezték előtérbe.

Az első világháborúba 381 férfit hívtak be, s alig maradt munkáskéz. Huszonheten soha nem tértek haza a harctérről.

A Nagyatádi-féle földreform során a többségében hitbizományi birtokként kezelt településen 204 kh mezőgazdasági ingatlant és 8 kh házhelyet osztottak ki a nincstelenek és a kisbirtokosok között. A legnagyobb birtokos Csicseri Rónay István volt 1163 kh földdel. Az 1930-as népszámláláskor 932 lakost írtak össze, ebből 809-en német anyanyelvűnek vallották magukat. A második világháború során a kezdeti győzelmek hatására sem alakult meg a Volksbund, így a későbbiekben a lakosság elkerülte a meghurcoltatást, sőt a kitelepítést is.

Az 1945-ös földosztáskor mindössze 74 kh földet kapott a 112 igénylő. 1952-ben két termelőszövetkezet alakult Jó Gazda és Szabadság néven, melyek négy esztendeig működtek.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 20:25

Fel