A honlap teljes felülete akadálymentes

Zala

Honlap: www.zalafalu.hu

 

Településtörténet

Egy 1278-ból származó írásban Sola faluként említik a nevét, és Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt templomát. A szentek neve a bizánci egyház hatására utal. 1368-ban a veszprémi káptalan birtoka volt a vidék, majd 1400-ban Zsigmond király Osztopáni Bálintnak adományozta. A későbbi híres birtokosok, a Zichyek nevével először 1478-ban találkozunk, akkor jegyezték be Zichy György tulajdonaként. "Sala" másik részét Perneszi Imre kapta adományként a XVI. század elején, míg a század végére már az is Zichy Rafael  kezébe került. A török kincstári adólajstrom szerint 1573-74-ben 11 adózó ház volt a településen, és Bóta faluban 25. A török megszállás alatt többször gazdát cserélt a terület, a hódoltság után pedig csupán elnéptelenedett puszták birtokosainak mondhatta magát Zichy  György és Ádám.

1714-ben tíz háztartással települt újra Zala, majd a Zichyek németeket és tótokat hívtak a külterületi Bótára és Szőlősre. Zalának 1785-ben már  72 háza és 464 lakosa volt, 1853-ban pedig 601 magyar és 19 izraelita lakta a települést; Zichy Sándor volt a földesura, akinek nevezetes gyermekeiről, Antalról és Mihályról kell megemlékezni. Zichy Antal közigazgatási pályán dolgozott, volt vármegyei főjegyző, író, hírlapíró és a tabi kerület országgyűlési képviselője. A világhírű festő Zichy Mihály 1823-ban született. A családi kúriát 1830 táján építették újjá, a község 1841-ben nyert mezővárosi rangot és vásártartási szabadalmat. A jobbágyfelszabadítás idején a két Zichy fiú felparcellázta birtokainak egy részét a falu lakói között.

Zichy Mihály életének alakulását a festészet iránti vonzalma határozta meg, s ezt az anyai szigor sem tudta befolyásolni. Már 13 éves korában Pestre járt festőiskolába, 16 évesen pedig a bécsi Waldmüller festőiskolájában tanult. A bohém lelkű ifjú az orosz cári udvar festőtanára lett Szentpéterváron, ahol Katalin nagyhercegnő is a tanítványa volt. 1849-ben feleségül vette a polgári származású orosz Ersoff Alexandrát, akitől négy gyermeke született. Tagjává fogadta az Orosz Művészeti Akadémia, s 1859-ben megkapta a Császár Őfelsége Festőművésze címet. A Szentpétervári Orosz Múzeumban és az Ermitázs grafikai gyűjteményében még ma is több mint 80 vázlatkönyvét őrzik az udvari élet eseményeiről. Eljutott Münchenbe, Párizsba, 1871-ben megismerkedett Munkácsy Mihállyal is. Családját hazaköltöztette Zalára, s műtermet építtetett a kúriához, de 1883-tól III. Sándor cár hívására ismét udvari festő lett. Hetvenötödik születésnapja alkalmából 1902-ben  a Nemzeti Szalon kiállítást rendezett a festőművész képeiből, s a magyar állam megvásárolta műveit. Híresek irodalmi illusztrációi, Goethe Faustjához, Petőfi forradalmi verseihez, Madách Az ember tragédiájához, Arany János balladáihoz készített maradandó rajzokat. 1906-ban halt meg, utódai ereklyemúzeumot nyitottak képeiből, könyvtárából, fegyver és közép-ázsiai néprajzi gyűjteményéből. Ma népszerű emlékmúzeumként közismert, amelyet sok külföldi turista is felkeres.

Zichy Mihály örökösei részbirtokosok maradtak a településeken, s az első világháború után 45 kh szántóföldet és 2 kh házhelyet osztottak ki a helyi lakosságnak. A falu lélekszáma 1910-ben még 987 volt, ám Szőlőspuszta kiválását követően 1930-ra csak 625 maradt. Századunk elején létrejött a gazdakör, majd megalakult a tejszövetkezet. A második világháború alatt pótolhatatlan értékek tűntek el a Zichy múzeumból, a maradékot az unoka, Csicsery-Rónay Istvánné mentette meg az utókornak.

Az első termelőszövetkezetet - amelyet később több is követett - 1951-ben alakították meg Zalán. Az 1958-as Előre téesz.  1971-ben egyesült a sérsekszőlősi Alkotmány téesszel, majd együtt beolvadtak a tabi termelőszövetkezetbe. 1949-től két tanerős általános iskola működött, 1950-ben önálló tanács alakult.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Bolevácz József, Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2017. 03. 01. 09:48

Fel