Nagykorpád

 

Településtörténet

A megyeszékhelytől, Kaposvártól  39 kilométerre, délnyugatra fekszik Nagykorpád. A település neve Corpadként először az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben fordult elő. A Korpádi  család ősi birtokaként tartották nyilván, későbbi földesurai a Kanizsai, a Fanch és a Zankó családok voltak. 1571-ben  Erdőkorpád néven  szerepelt, 42 háza volt. 1789-ben a Csallóközből érkeztek telepesek, s az általuk elfoglalt falurészt hosszú ideig Lóger néven emlegették.. A Hunyady és a Sina família után a Mándyak tulajdonába került a terület, akik mintaszerű birtokot alakítottak ki: szeszgyárral, gazdasági vasúttal, malommal. 1898-ban alakult meg a hitelszövetkezet, volt református és községi népiskolája, századunk tizes éveiben olvasókör, lövészegylet működött. A II. világháborúban frontközség volt Nagykorpád. A lakosságot 1944 december 28-án kitelepítették, és csak 1945 április 2-án foglalhatták el megrongálódott otthonaikat. 1990-ben 33 katonai és 15 polgári áldozatnak állítottak emléket a falu központjában.

A falut ma 220 többnyire régi ház alkotja. Az otthonok 98  százalékában van vezetékes ivóvíz, az áramot három évtizede vezették be, az önkormányzat most mérlegeli a tartályos gázszolgáltatás megvalósításának lehetőségeit.  A szemétszállítás megoldott.  Az utcák kilencven százaléka burkolt, portalanított. A régi közintézményeket folyamatosan korszerűsítik, felújítják.

Az óvodában két óvónő foglalkozik a 31 gyermekkel. A két tantermes iskolában az alsósok kapnak helyet, összevont csoportokban, négy pedagógus felügyelete mellett tanul a félszáz gyerek. A felsősök a közös tulajdonú lábodi iskolába járnak. A művelődési ház a könyvtárnak, a mozinak, a kábeltévé stúdiójának és az ifjúsági klubnak ad helyet. A helyi református gyülekezet a legrégebbiek közül való a megyében, első temploma 1663-ban épült, a mostani 1795-ben. Falán márványtábla őrzi az  I. világháború 26 hősi halottjának nevét. A római katolikus templom 1930-ban kápolnának épült, harmincöt évvel későbbi bővítésére a hívek adományaiból kerülhetett sor.
1945-ben földosztó bizottság alakult a faluban, s földarabolta a Jeszenszky birtokot. 1950-től szövetkezetbe tömörítették a parasztságot, s 1956-ig, a felbomlásig négy téesz is működött. A növénytermesztében a kukorica, a burgonya, a dohány volt jelentős, az állattartásban a szarvasmarha tenyésztése a legjelentősebb. 1957-ben újjáalakult a tsz, s mellette létrejött az állami gazdaság, de többen magángazdálkodók maradtak.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva