A honlap teljes felülete akadálymentes

Lábod

Honlap: labod.hu/

 

Településtörténet

A történeti feljegyzések sorában 1231-ből származik a községre vonatkozó első adat, mikor a Tibold nemzetségbeli I. Bodor fiaié lett a birtok. A krónika hatalmas uradalom központjaként emlékezik meg róla, s szól arról is, hogy ott táborozott IV. / Kun / László, mikor a lázadó somogyi nemesek leverésére érkezett. 1327-ben a segesdi királynéi birtok része, sőt nászajándékként lekötötték Károly Róbert király László fiának eljegyzésekor. 1395-ben Marczali Dénes kapta meg a királytól, húsz évvel később már mezővárosi kiváltságokat élvezett, s akkor készült el  a Szent Lukács tiszteletére emelt templom. A XVI. században Báthori András, majd Nádasdy Ferenc a földesúr, s 96 házával a megye második legnépesebb településeként tartották számon. A városka a török hódoltság idején elpusztult, lakói a régi helytől valamivel távolabb telepedtek le később. Az 1600-as években Szent-György várának tartozéka volt, később pedig Széchenyi György kalocsai érsek birtoka. A református  templom állapota 1780-ra annyira leromlott, hogy újat kellett építeni, amihez királynői engedélyt nyertek. A római katolikusok 1809-ben láttak hozzá saját templomuk építéséhez, melyet hetven év múlva bővítettek.

1870-ben már 133 háza és másfélezer lakosa volt a körjegyzőségi székhelyként működő Lábodnak. A kiegyezést követő ipari fejlődés maradandó nyomot hagyott a településen, ahol 1889-ben megindult a munka a Byss Adolf által alapított keményítő- és dextrigyárban, amely a környék burgonyafeleslegét dolgozta fel. A gyár vízszükségletének kielégítésére a gróf artézi kutat fúratott. Az 506 méter mély kút naponta 1500 hektoliter 21 C fokos kénes vizet adott. A lakosság főként italként fogyasztotta, de a kiváltságosoknak fürdőkabin is épült. A megye első helyiérdekű vasútja Barcs és Somogyszob között létesült, s Lábodon volt egyik állomása. Az ünnepélyes megnyitót 1890 szeptember 17-én tartották. A vasútvonal Barcs-Nagyatád közötti szakaszát 1977-ben szűntették meg a gazdaságtalan működtetés miatt. Az emlékezetes utolsó szerelvény 1976 december 31-én 23 órakor haladt át a településen.

A református népiskoláról már a XIX. századból van feljegyzés, a katolikusról pedig jelen századunk első éveiből. Kezdetben a református lakosság volt döntő többségben, ám az újabb időkben megváltozott a felekezeti arány. A második világháborút követően az iskola beköltözött az akkor még romos Széchenyi kastélyba, amely a felújítása után negyed századon át szolgálta az oktatást. Az új, korszerű iskola 1974-ben készült el, falai között jelenleg 28 pedagógus adja át tudását a 260 tanulónak. Volt olyan idő is - például a kilencvenes évek elején -, amikor  száz diákkal többen ültek a padokban.

1945 után közel négyezer kh földet osztottak szét a 380 család között, a többi területen állami gazdaság szerveződött. A termelőszövetkezet 1952-ben alakult meg először, majd többszöri megszűnést és újraindulást követően 1959-től működik folyamatosan.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 19:23

Fel