A honlap teljes felülete akadálymentes

Bolhás

 

Településtörténet

A XIV. századi okiratok Villa Bolhas néven említik, abban az időben a segesdi királynői birtokokhoz tartozott. A Marczaliak, Lórántfiak után 1488-ban Mátyás király tulajdonában volt, aztán a Báthoriak nyerték adományul. 1512-től kétszáz éven át a Perneszi család birtokolta, a török időkben kétszer is elpusztult  a falu. A XVII. században eladósodás és házasság révén a Tallián családé lett Bolhás, de a század végétől több földesúr is volt a környéken, többek között gróf Zichy Pál, Odescalchi Artúr és Festetics Tasziló hercegek, és gróf Somssich Imre. Az úrbérrendezést a Zichy család hajtotta végre, 1830 táján pedig Tallián Ignác épített a községben kúriát. A református templom 1853-ban, a katolikus kápolna 1867-ben készült el. A Somssich család gőzmalmot üzemeltetett Bolháson. Akkoriban több lakott hely tartozott a faluhoz: Imre-major, Júliafalva-major, Richárd-major, Szentlászló-puszta. Utóbbit a középkorban jelentős faluként tartották számon, közelében állt az Alma nevű földvár, s a Szent László monostor. A múlt században hol a marcali, hol a csurgói, vagy éppen a nagyatádi járás része volt Bolhás, melynek lakossága l920-ban 1099 fő volt.

 Az első világháborúba bevonult kétszáz helybéli katonából húszan hősi halált haltak. Nevüket emlékmű őrzi ma is. A harmincas években némileg nőtt a lélekszám, kialakult az iparos és a kereskedőréteg, többen cséplőgéppel is rendelkeztek; tűzoltó egyesület és olvasókör is működött. A második világháborút követően, az 1946-os  földosztás után, az első tsz-csoport 1951-ben alakult meg a volt cselédekből, majd őket a középparasztok is követték. 1960-ban az egész falu részvételével jött létre a Kossuth tsz, mely előbb a somogyszobival egyesült, majd a segesdivel olvadt egybe.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998., szerző: Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 18:50

Fel