A honlap teljes felülete akadálymentes

Ipar

Szerző: dr. Bősze Sándor

A települések életében gyors és döntő változást hozó ipartelepítés csak a hatvanas esztendőkben indult meg. Hogy ez mennyire értékelhető pozitív fejleménynek, az egészen más kérdés. Az iparilag gyengén fejlett Somogyban 1981-ben a nehézipar mindössze egyharmados arányban volt jelen. Ekkor a könnyű- és az élelmiszeripar egyforma súlyt képviselt.

Az agrármegyében a század első felében – egy-két nagyobb gyártól eltekintve – jelentősebb üzemet nem lehetett találni. A meglévő gyáripar is – csaknem teljességgel – a mezőgazdasági ipar területére korlátozódott. A legnagyobb méretű termelés a Mezőgazdasági i Rt.-nál folyt. A kisüzemek zöme malom, tégla- és cementgyár volt. Somogy vármegyében 1936-ban közel négyszáz létesítmény folytatott gyárszerű tevékenységet. A megye iparosodása a lassú tőkeképződést jelezte. Az energia-, nyersanyag-, a fogyasztópiac- és a tőkehiány együttvéve voltak a gyáripar fejlődésének gátjai. A II. világháború előtti rövid konjunktúrát követően – a nyersanyagellátási gondok következtében – mind nehezebb helyzetbe került a helyi ipar. A somogyi területeken 1944/45-ben négy hónapon át dúló háború a nagyobb ipari üzemek közel 60 %-át megsemmisítette. Az ötvenes években új üzemek épültek, illetve megkezdődött a régiek korszerűsítése. A korszak legjelentősebb ipari beruházása 1951-1952-ben a Kaposvári Textilművek felépítése volt. A megye akkori legkorszerűbb üzeme, mely – teljesítménye révén – az ország pamutfonal-ellátásában is számottevőnek számított, 1996-ban a Masterfil Rt. kaposvári gyára volt. Kisebb üzemek összevonásából jött létre a Kaposvári Ruhaüzem, amely 1996-ban Kaposvári Ruhagyár Rt. néven Európa-szerte ismert termékeiről. Az 1913-ban alapított nagyatádi cérnagyár szintén országos jelentőségű textilipari nagyüzemmé vált. Az MSZMP PB 1965-ben, Somogy általános helyzetével foglalkozva, meghatározta az intenzívebb iparfejlesztéssel kapcsolatos helyi feladatokat. Az ekkor megindult iparosítás következtében alakultak ki hetvenes évek közepére megye új ipari központjai. A fémfeldolgozó és gépipar szerepe az 1960-1975 közti másfél évtizedben növekedett meg. A nagy múltú és dinamikusan fejlődő budapesti üzemek munkaerő híján kénytelenek voltak vidéki telephelyeket létesíteni. Az Egyesült Izzó olyan többszáz fővel dolgozó üzemeket telepített, mint a Kaposvári Elektroncsőgyár. A fővárosi székhelyű  nagyvállalatok – mint azt az ország más régióiban is tették – a kornak megfelelő korszerű technikát hoztak ide, állítottak elő piacképesebb termékeket. A vidéki ipartelepítés egyik sajátossága az volt, hogy a szakképzetlen munkaerőre támaszkodtak. Részben ennek, részben pedig a később változó gazdasági körülmények következtében – már az 1980-as években – a helyi termékek egy része gyorsan kiszorult a piacról, megteremtve a későbbi munkanélküliség egyik forrását. 1965-1980 között húsz vállalat és ipari szövetkezet létesített gyáregységet a megyében. A jelentős beruházások a gép-, a könnyű- és az építőiparban történtek. Ekkor épült fel a Kaposvári Villamossági Gyár. Ekkortájt létesített a Videoton Tabon egy gyáregységet, amely 1996-ban már a Philips üzemeként működött. Rekonstrukción esett át a Kaposvári Húskombinát, valamint a Tejipari Vállalat. Nagyobb beruházást hajtottak végre a Kaposvári Cukorgyárban és a Nagyatádi Konzervgyárban is. A beruházások közül kiemelkedő jelentőségű volt – az osztrák fővállalkozó által – üzembe helyezett kaposvári konzervsonkagyártó üzem. A Május 1. Ruhagyár marcali gyáregysége a Levi`s céggel kötött állapodás alapján a hazai farmernadrág-termelés egyik központjává vált. A kooperáció megszűnését követően, 1988-tól pedig jeans-termékek gyártására tért át. Az Épületgépgyártó Vállalat (ÉPGÉP) gyáregysége Barcson gépeket és gépi berendezéseket állított elő. A vákuum- és híradástechnikai ipart az Egyesült Izzó, valamint a Villamosberendezés és Készülék Művek kaposvári gyárai képviselték. A fémtömegcikk-ipar egyik üzeme a Mechanikai Művek Marcaliban létesített olajkályhagyára volt. A tabi campingcikkgyár 1964-ben kezdte meg működését. Az erdőkben gazdag megyében a fafeldolgozás a helyi erdőgazdaságok által kitermelt fát használta fel (pl. Barcs, Csurgó). Az iparban dolgozók egyhatodát a hagyományosnak mondható, nagytömegű mezőgazdasági nyersanyag-feldolgozó ipar foglalkoztatta. Az iparfejlesztés következtében Kaposváron kívül Barcs, Marcali, Nagyatád és Tab központtal négy ipari centrum alakult ki a megyében. Amikor az ipar fejlődésének intenzív szakaszába lépett, a munkaerő fogyásából adódó gazdasági kényszer elindította a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenységének erőteljes fejlődését. A külföldi partnerekkel kötött megállapodások eredményeként több helyen emelkedett a technikai színvonal. Az 1990-es évek első felében Somogy megyében is megkezdődött a privatizáció. Részben ennek, részben pedig a korábbi kedvezőtlen gazdasági folyamatok megerősödésének következtében a sok új, de jó részben rövid életű vállalkozás mellett, számos régi jelentős üzem, a munkanélküliek számát is növelve, csődbe jutott. Somogy mindezek után is döntően könnyűiparú maradt.

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 22:06

Fel