A maroshévízi zsákhegyi temető története
Szerző: Czirják Károly
Maroshévíz a Hargita megye északi részén elterülő kisváros, ahol főképp az első világháború idején véres harcok zajlottak.
Magyaros nevű település részen, az ugyancsak Magyaros-patak néven ismert folyócska torkolatánál, az 1916 őszén, ide költöztették, Szebenből, a 1305-os katonai tábori korházat, egy 40 méter hosszú épületbe, nem messze a Bánffy felé vezető úttól, a Sbarcea Irimia malma szomszédságába. E korházban két katonaorvos és több asszisztens tevékenykedett Donner törzsorvos vezetése alatt. Itt nemcsak a katonákat kezelték, hanem, bérmentesen a lakosokat is kezelésben részesítették. Az 1916-18-as harcokban megsebesült katonákat is itt kezelték, míg az elhunytakat a patak túl oldalán, a település egyik legszebb magaslatán, a Zsákhegy (Zenkány) magaslaton létesített temetőbe temették el. Az így létesített Magyar Hősök Temetőjében 258 katonát temettek el, melyek közül 181 volt magyar, míg a többiek olasz, osztrák és német anyanyelvűek voltak.
A temető bejáratánál egy hatalmas székely kapu állt, a lakosság évente megemlékezett az elesett katonákról. 1930. szeptember 8-12-e között egy küldöttség jött Maroshévízre Vespasian kapitány vezetésével, akik az említett periódus alatt kiásták az itt elesett 22 olasz katonát, és szülőhazájukba vitték. Csakis 1930-ban, november 1-én településünkre érkezett a bukaresti Német főkonzul, aki meglátogatta a Zsákhegyi Hősök Temetőjét és tudatta a községi vezetőkkel, hogy ki szeretnék ásni az itt eltemetett több mint ötven német katona holtestét, melyeket hazájukba szeretnék vinni. Ez utóbbiakat 1943-ban ásták ki és szállították németföldre. Az említett évben a temetőt átrendezték, a megmaradt sírok felett új kereszteket helyeztek el. 1945 után a temető rendbetartását a helyi Magyar Népi Szövetség karolta fel, hősök napján, halottak napján, március 15-én koszorúzásokkal egybekötött megemlékezéseket tartottak, mígnem 1950-től a helyi hatóságok betiltották. Ez évtől megkezdődött a Magyar Katonák temetőjének a hanyatlása. 1956-ra a bejárati székely kapu is összeomlott, a sírok felett levő keresztek is lassan kezdek eltűnni. Lassan feledésbe merültek a mi hőseink és az irántuk tanúsított tiszteletadás, mígnem 1989 decemberében megalakult a helyi RMDSz.
Az immár néhai Kolumbán Tihamér helyi elnök nagy tervekkel látott neki a hőseink temetőjének a rendbetételéhez, hisz ekkora csupán egy kereszt maradt meg, több sírra az évek során rátemetkeztek, míg a ma is még látszó 181 sírhanton a szemét vált úrrá. Kolumbán Tihamérnek köszönhetően, 1994-95 között, a temetőt kitakarították, egy nagyobb méretű keresztet állítottak fel a temető közepén. Március 15-én, halottak napján koszorúzást szervezett, míg a millicentenárium alkalmából a temetőt 1100 fenyőfa csemetével vették körbe. Kolumbán tanár úr igyekezete, a hőseinknek járó tiszteletadás nem talált megértésre, támogatásra, hisz halála után (1996) újból feledésbe merült a temető, az elültetett facsemeték mára már nem léteznek, a kereszt is eltűnt és továbbra is rátemetkeznek a hősök sírjaira. Az itt eltemetett hősök nevei sajnos mára ismeretlenek, csupán két névről volt tudomásunk Czirják István, aki a tölgyesi harcokban sebesült meg és az itteni korházba hunyt el 1917-ben, valamint a jelenleg is meglevő kincstári vaskereszt utal egyik elhunytról. E kereszten az alábbiakat olvashatjuk:
KUK FSP 1305 CIV SCHLOSSER
BOTÁR ALBERT GEST 14. 8. 1917.
KUK VALTBAND KOMMANDÓ MAROSHÉVÍZ
ÖRÖK NYUGALMAT KIVÁN BARÁTAI!
A maroshévízi 1305-ös tábori korházban elhunytak névsorára, akik az itteni temetőben lettek eltemetve, a bécsi hadilevéltárban vannak melyeket remélhetőleg sikerül megszereznünk.
2007 szeptember elsején megalakult a helyi Székely Tanács melynek egyik célkitűzése a temető rendbetétele és a hősökről való rendszeres megemlékezés. Ez év (2008) május 25-re a Székely Tanács kitakarította a temetőt és 75 sírhant felé kereszteket helyezett el. Az említet napon több meghívott jelenlétében a helyi római katolikus és református papok ünnepélyes keretek között ujjból, megáldották a temetőt, majd koszorúkat helyeztek el az újonnan felavatott kopjafa tövébe. 2008 november elsején „halottak napján", a helyi Székely Tanács egy felhívást intézett a lakosokhoz, valamint a helyi RMDSZ és Magyar Polgári Párt vezetőinek, „Gyújtsunk egy gyertyát hőseinkért" címen, melyen felkérték, hogy az említett nap 10 órakor ünnepélyes keretek között gyújtsanak egy gyertyát azokért, akik életüket adták a hazáért.