Vaszary János

Festőművész

Kaposváron született. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke volt. 1887 – ben beiratkozott a müncheni akadémiára, de fejlődését főleg a Hollósy-kör irányította. 1899-től Párizsban a Julian Akadémián tanult. Stílusát ettől kezdve a párizsi festészeti irányok alakították. 1891-ben Rómában járt, majd rövidebb hazai tartózkodás után 1893-ban ismét Párizsba utazott.

Kezdő korszakában úgyszólván egy időben a szecesszióhoz közelítő gobelineket tervezett és realisztikus életképeket festett (Részes aratók, 1901; Szolgalegény, 1902). 1905-ben Olasz-, Spanyol- és Franciao.-ban járt tanulmányúton. Ettől kezdve vált uralkodóvá művészetében a kolorit (Pihenő nógrádi búcsúsok, 1905). Stílusa egyre oldottabbá vált, s az impresszionizmus felé fordult (Álarcos bál, 1907; Tatai strand, 1909).

A háborút realista katonaképekben örökítette meg (Vonuló foglyok, 1915 körül). 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Ekkor alakult ki jellemző stílusa, amelyet a spontán vázlatos festés jellemzett. Birskörték (1918) és Ébredés (1921) c. képei mutatják friss festői temperamentumát. 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézet részére faliképeket készített. E korszakának fő műve a Parkban (1928) c. képe. 1930-tól stílusa még oldottabbá, vázlatosabbá vált. Főleg R. Dufy és Van Dongen művészetének tanulmányozása érződik munkásságán.

Ez idő tájt már igen nagy hatással volt a fiatalokra, a Képzőművészek Új Társasága (KUT) egyik vezető mestere, majd az Új Művészek Egyesülete (UME) alapítója lett. Több művészeti díj birtokosa volt, így 1898-ban társulati díjat, 1902-ben pedig állami kis aranyérmet nyert. 1906-ban és 1912-ben a Nemzeti Szalonban, 1909-ben, 1920-ban és 1924-ben az Ernst Múzeumban, 1928-ban pedig az UME rendezésében mutatta be kollektív anyagát. 1929-ben Genovában aranyérmet nyert. 1933-ban a debreceni Déri Múz.-ban, 1960-ban a bp.-i MNG-ben volt gyűjteményes kiállítása. Művészeti elveit több cikkben is összefoglalta.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Bővebb életrajz a Wikipédián