Varga Imre

(1923. 11. 01. - 2019. 12. 09.)

Szobrászművész, Kossuth-díjas

Pátzay Pál és Mikus Sándor tanítványaként diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1982-ben Herder-díjjal tüntették ki. Az Európai Akadémia tagja. 1983 óta állandó kiállítása működik Óbudán, a Laktanya utcában. A francia kormány 1989-ben a Művészeti és Irodalmi Rend parancsnoki fokozata kitüntetést,[1] az olasz köztársasági elnök 1996-ban az Olasz Köztársasági Érdemrend lovagi keresztjét adományozta neki. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el.

Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben.

Özvegy (felesége: Szabó Ildikó, 1944–től 2010-ben bekövetkezett haláláig). Két fiuk született (Tamás, 1953, szobrászművész és Mátyás, 1961, díszlettervező-grafikus), Budapesten él.

Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron, Budán és Szombathelyen végezte. 1937-ben középiskolás diákként csoportos kiállításon mutatták be festményeit és rajzait Párizsban. Ezután a Műegyetem áramlástechnikai tanszékén ösztöndíjasként tanult. A második világháború elején elvégezte a katonai akadémiát, majd repülőtisztként szolgált. A háború vége amerikai hadifogságban érte. 1948-ban Budapesten lett gyári munkás.

1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, mesterei Mikus Sándor és Pátzay Pál szobrászművészek voltak. Az I. Országos Képzőművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) bemutatták „Vasmunkás” című szobrát.

4 évvel később az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt művével („Parasztlány”), majd egy évvel később a Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállításán (Budapest, Ernst Múzeum) négy szoborral szerepelt. 1956-ban „Magvető” című szobrával diplomázott kitüntetéssel a főiskolán (ez a szobor később a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szerepelt, majd a lajosmizsei Falumúzeum kertjében állították fel).

1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt.

1957-ben a Tavaszi Tárlaton „Fiú akt” és „Női portré” című alkotásaival szerepelt, majd két évvel később a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három művét mutatták be: a „Zenét hallgató nő” címűt utóbb a budapesti Fővárosi Művelődési Házban (XI. kerület, Fehérvári út) állították fel. Az 1950-es évek végén több szobrát állították fel köztéren: „Mackók/Medvék” (Gyöngyös), „Galambok/Madaras kő” (Hegyeshalom), „Úszó nő/Lebegő nő” (Hajdúszoboszló), „Ülő lány” (Budapest, Dániel út) 1960-ban díjat nyert az első Marx–Engels-emlékműpályázaton, majd „Napozó nő” kútfiguráját felállították a hódmezővásárhelyi Tüdőgondozó Intézet kertjében. 1962-ben a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt műveivel. 1969-ben Munkácsy Mihály-díjat kap. A III. Országos Kisplasztikai Biennálén 2 évvel később, Pécsett, a Művészeti Alap különdíját nyeri.

1973-ban Kossuth-díjat kapott. 2 évvel később Érdemes művész címmel tüntették ki. 1977-ben a Kulturális Minisztérium nívódíját kapta meg az 1976-ban felavatott köztéri műveiért (Pro Arte Budapest). Két év múlva kiváló művész lett.

1980-tól 10 éven át függetlenként országgyűlési képviselő volt. 1983 óta állandó kiállítása van Óbudán.

1982-ben Herder-díjat kapott. 1983-tól a Német Akadémia tagja, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. Ez évtől működik állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Egy évre rá Siófok díszpolgára lett.

1989-ben a Francia Köztársaság Ordre des Arts et des Lettres érdemrendjének parancsnoki jelvényével tüntetették ki, és megkapta az Olasz Köztársaság érdemrendjének (Ordine al Merito) tisztikeresztjét, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést.

Hajdúböszörmény díszpolgára. 1991 óta az Európai Akadémia tagja.

2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal.[2]

Világszerte több mint háromszáz köztéri szobra áll.

Forrás: wikipedia


Fel