Pogány Judit

Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja

 

Kora gyermekéveit – bátyjával együtt - Kaposváron töltötte. 8 és fél éves korában elveszítette édesapját, ekkor édesanyja már súlyos beteg volt. Testvérével együtt gyámszülőkhöz került Budapestre, akik két édesgyermekük mellett kitanították és felnevelték őket. Pici gyerekkora óta vonzódott a színház, a versek világához, a Békéscsabán eltöltött középiskolás évei alatt számtalan helyi és országos szavalóversenyen sikerrel indult.

„Nevelőanyám vasúttervező irodán dolgozott, így sikerült elhelyeznie a bátyámmal minket és egyik saját gyerekét egy-egy MÁV-kollégiumba. A középiskolás intézeti évek alatt szavalóversenyek, iskolai irodalmi színpadi szereplések, ének- és szolfézstanulás, versenyek, néptánc, torna, Hanzelka és Zikmund – két neves cseh utazó – könyveinek színrevitele kötötte le minden időmet. Rájöttem a játék ízére.” – írta Pogány Judit

A közgazdasági technikum elvégzése után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol az első rostán eltanácsolták. Nyilatkozataiban említette, hogy igazat ad a felvételiztető vizsgabizottságnak, jelentéktelen kislányként közhelyes versekkel próbálkozott.

Érettségi után visszaköltözött Kaposvárra, és másfél évig a Kaposvári Megyei Bíróságon adminisztrátorként dolgozott. Munka mellett Takács László segédrendező amatőr színjátszókörében játszott el néhány szerepet. 1965-ben a csoport fellépett az országos Ki mit tud?-on, és bekerült a döntőbe. Produkciójukat a kaposvári Csiky Gergely Színház vezetése is látta, készülő új előadásukba fiatal lányokat kerestek, melybe Pogány Juditot is meghívták. Meghallgatás után segédszínészi állást ajánlottak számára, melyet rögtön elfogadott.

Először a kórus és tánckar tagja volt, később kisebb prózai szerepeket játszott. Ebben az időszakban ismerkedett meg későbbi férjével, Koltai Róbert színművésszel, aki ekkor már a színház oszlopos tagja volt. Az igazi áttörést színészi pályájában az 1968-1969-es évad hozta el, amikor Zsámbéki Gábor friss diplomás rendezőként Kaposvárra szerződőtt, és szerepet adott Pogány Juditnak a Várj míg sötét lesz című színdarabban.

„A János vitéz ment, Zsámbéki a nézőtéren ült. Észrevette, hogy a hamisan sírdogáló lányok között az egyiknek valódiak a könnyei. Én voltam az. Ezután többször akart szerepet adni nekem, de állandóan kihúztak: mutatta, ceruzával írták a nevem fölé az igazgató kedvesének nevét. Az áttörést a Várj, míg sötét lesz című krimi hozta. Senki sem vágyott a tizennégy éves csúnyácska, tüskés lelkű kislány szerepére. Zsámbéki rám osztotta, és el is játszhattam. Neki köszönhetem, hogy színész lettem.”

A következő, 1969-1970-es évadtól elindult színházi karrierje: Csorba István rendezésében a Hamupipőke címszerepét alakította, és még ebben az évadban megkapta a színész minősítést. 1971-ben összeházasodott Koltai Róberttel, a következő évben, 1972-ben megszületett fiúk, Koltai Gábor.

1973-tól Ascher Tamás rendezésében a Pinokkió főszerepét játszotta, melyre szülés után napi több órás intenzív edzéssel készült a színésznő, hogy hitelesen keltse életre a szikár fabábu lényét és mozgását. Számtalan szereppel bízták meg a kaposvári évek alatt, többek között Shakespeare Ahogy tetszik című drámájában Rosalindát, Csehov Ivanovjában Anna Petrovnát alakította, mindkettőt Zsámbéki Gábor rendezésében. Sarkadi Imre Oszlopos Simeonjában Zsuzsit, a megalázott, gyilkos nőt keltette életre, a darabot Gazdag Gyula rendezte. Érett, kiforrott művésszé fejlődött, az új rendező generáció legnagyobbjaival dolgozott együtt a kaposvári évek alatt, mint például: Babarczy László, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor.

Elismert filmrendezőkkel forgatott, mint Gazdag Gyula, akinek filmjeiből több tudható meg a Kádár-rendszer valóságáról, mint néhány átfogó szociológiai munkából. A Bástyasétány 74' című filmet 1974-ben mutatják be, melyben Pogány Judit Bözsi szerepét alakítja. Lugossy Lászlóval 1975-ben forgatta az Azonosítás című filmet, mely a következő évben a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert.

1978-ban - 34 évesen - színészi munkáját Jászai Mari-díjjal ismerték el.

1978-ban Pozsgay Imre kultuszminiszter Zsámbéki Gábort és Ascher Tamást Budapestre, a Nemzeti Színházhoz szerződtette. A Pogány-Koltai házaspár ekkor szintén a Nemzeti Színházhoz szerződott.

„Természetes volt, hogy Zsámbékival tartok. Persze borzasztóan fájt az elszakadás Kaposvártól, hiszen minden odakötött: a szüleim, ott lettem színész, ott ismertem meg a férjemet, ott született a fiam. A Nemzetit bonyolult, szélsőséges viszonyok jellemezték. Előfordult, hogy két jelenet között a folyosón kiabált utánam egy kolléga: "Aztán tudjad ám, hogy a pontnál le kell vinni a mondatot". Nem simultunk kellőképp a Nemzeti hagyományához, stílusához.” – Pogány Judit

A színházban töltött két évad alatt továbbra is Ascherrel, Zsámbékival, valamint Székely Gáborral dolgozott együtt, eljátszotta az Éjjeli menedékhely Natasáját, a Szent György és a sárkány Isbel hercegnőjét, Troilus és Cressida Cassandráját és a Jövedelmező állás Polináját.

1978-1979-ben színházi szerepei mellett több TV- és játékfilmben is szerepelt, többek között Gothár Péter rendezésében az Imrében és az Ajándék ez a napban. Ez utóbbi filmben nyújtott szerepformálásáért 1980-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok Nagydíját, a legjobb női alakításért, valamint a film az 1980-as Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elsőfilmes kategóriában Arany Oroszlán díjat kapott.

1980-tól 14 évadra (1994) ismét visszatért Kaposvárra a Csiky Gergely Színházhoz.
1994 óta szabadfoglalkozású, elsősorban az Örkény István Színházban és a József Attila Színházban lép fel. Vendégként többször fellépett a budapesti Katona József Színházban is. Itt játssza az 1996. május 18-i bemutató óta Werner Schwab Elnöknők című darabjának egyik főszerepét.

Hatalmas - közel 500 darabos - bohócgyűjteménye van. Hitvallása szerint azért vonzódik a bohócokhoz, mert a játék, az öröm és egyben a szomorúság megtestesítői, akár a színészek. Híres állatbarát, apró gyermekként is nagyon sok jószággal - a madárkáktól kezdve a kutyákon át - vette körül magát.

Mind tragikus, mind komikus szerepeket játszik. Számos filmben is szerepelt mint színész, és szinkronhangként is emlékezetes perceket szerzett a nagyközönségnek (például mint a kis Vuk (1981) vagy Szaffi). A Pom Pom meséi című filmben több mint száz; a 2010-ben bemutatott Bogyó és Babóca című mesesorozatban több mint hetven hangon szólal meg.

Színházi szerepei

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 149. Ugyanitt hatvanhat színházi fotón is látható.

Bővebben a Wikipédián