Matoltsy Sándor Gedeon Dr.
Humboldt-díjas kutató
„Húsz év után kutatásaim célja az eddigi eredmények felhasználásával a mindmáig gyógyíthatatlan bőrsömör kutatása és gyógymódjának a megtalálása”.
1920. február 27-én született Kaposváron és a Dózsa u. 10. sz. házban élt 1937-ig. Elemi iskolába az Anna utcába járt. A Somssich Pál reálgimnáziumban 17 éves korában érettségizett kitüntetéssel. Állattan, növénytan, kémia, fizika, filozófia és egészségtan voltak a kedvenc tantárgyai, s ezekre építette jövő tanulmányait. Felsőosztályos korában „laboratóriumot” szerelt fel a házuk alagsorában, állatokat boncolt és bejárt a közkórházba, ahol betegek gyógyítását és operációit látta Csurgó, Endersz, Ince, Melczer, Szigethy és Vetter doktorok jóvoltából. Ezek inspirálták az orvoskutatói pályára. 1987-ben Gálosy Ferenc és Matolcsy Gusztáv meghívására részt vett az 50 éves érettségi találkozón, s nagy örömmel látta viszont fizikatanárát, dr. Gelléryt és osztályfőnökét, Pap Antalt. Alma Materéhez családi kötelékek is fűzik. Ugyanitt járt gimnáziumba nagybátyja, Fleischhacker Gusztáv, aki hősi halált halt az első világháborúban, és neve be van vésve az első emeleten lévő emléktáblába.
A Pázmány Péter Egyetem Orvostudományi Fakultására 1937-ben vették fel, ahol már az első évben igen mély benyomást tett rá Huzella Tivadar, a Szövet és Fejlődéstan világhírű professzora. Már másodéves korában jelentkezett hisztológiai, hisztokémiai és szövettenyésztési methódusok tanulására és a kollagén vizsgálatára a kötőszövetben. Harmadéves korában pályamunkát írt a kollagén szerepéről az embrionális kötőszövetben, s ezzel elnyerte az Eszterházy-jutalom díjat.
Negyedéves korában szabadságát a debreceni Orvosi Egyetem Fejlődéstani Intézetében töltötte, ahol mikrooperációs technikákat tanult Törő Imre professzortól. Ezzel a technikával tanulmányozta a sebgyógyulás mechanizmusát a corneában, s eredményeit szakfolyóiratokban publikálta. Hatodéves korában (cselédkönyves) tanársegédi kinevezést kapott, s így részt vett a medikusok rendszeres oktatásában. Ezzel egy időben beiratkozott a bölcsészeti fakultásra, hogy bővítse tudását kémiában, filozófiában és lélektanban. Orvosi diplomáját 1944 februárjában kapta, tanulmányait pedig a bölcsészeten 1945 júniusában fejezte be.
A háború végén a XI-es helyőrségi kórházban szolgált Budán, ahol sebesült katonákat kezelt. Az ostrom után beköltözött a Szövettani Intézetbe. Huzella betegsége és távolléte alatt megbízott vezetője volt az intézetnek. 1945 februárjában elkezdte a medikusok oktatását, és a vizsgáztatás után lemondott állásáról. Hazautazott Kaposvárra, ahol házasságot kötött munkatársával, Nagy Margittal.
1946-ban a tihanyi Biológiai Intézetben kapott állást feleségével együtt. Itt a harántcsíkolt izom szubmikroszkópos struktúráját és kémiai összetételét tanulmányozta munkatársával, Gerendás Mihállyal. Az eredmények felkeltették Szent-Györgyi Albert figyelmét, akihez gyakran járt konzultálni. 1947-ben ösztöndíjat kapott a Svéd Államtól. Ez lehetővé tette, hogy előadást tartson a stockholmi Cytológiai Kongresszuson izomkutatásairól és folytathassa munkáját svéd kutatóintézetekben.
Már svédországi útja előtt Szent-Györgyi professzor felajánlott egy állást számára amerikai izomkutató intézetében (Marine Bilogy Institue, Woods Hole). 1949-ben emigrált az USA-ba. Szent-Györgyi intézetében actomyson-szálak kontrakcióját tanulmányozta ATP hatására. Az év végén Bostonban kapott állást a Harvard Egyetem Bőrgyógyászati osztályának a kutató laboratóriumában. Itt kezdte el vizsgálni a bőr keratinját és a normál és pathológiás keratinizációt. Kollaborált a szemészekkel is, és ultracentrifugálással izolálta az üvegtest strukturális fehérjéjét, amit „vitrosin”-nak nevezett el. Később bizonyította, hogy a vitrosin tagja a „Kollagen-class” fehérjéknek. 1956-ban Weiss Pál biológus professzor meghívására a Rockeffeller Intézetbe ment New Yorkba, ahol a sebgyógyulást tanulmányozta. 1957-ben dr. Bronk, az Amerikai Tudományos Akadémia elnöke felkérte, hogy csatlakozzon a „President’ s Committee”-hez, hogy Camp Kilmerben a menekült magyar orvosokat és kutatókat fogadja, és megfelelő állást szerezzen számukra. 1959-ben a Miami Orvosi Egyetem meghívta bőrgyógyász kutató professzornak. Itt egy nagyméretű bőrvizsgáló laboratóriumot állított fel, ahol bázikus kutatásra képezte ki a bőrgyógyászokat.
A Bostoni Orvosi Egyetemhez 1961-ben csatlakozott mint bőrgyógyász kutató professzor. Laboratóriumi munkásságát a Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) támogatta. Számos bel- és külföldi kutató dolgozott irányítása alatt. Pontosabb eredményei közül kiemelhető a keratin izolálása az epidermis élő sejtjeiből, amit „prekeratin”-nek nevezett el és mint egy alacsony cisztin tartalmú proteint karakterizált. Továbbá a bőr protektív rendszerének analízise, amiben megvastagodott és kémiailag erősen stabilizált sejtmembránok és submikroszkópos lipoid-tartalmú granulák játszák a legfontosabb szerepet. Nyugdíjba menetelekor (1986-ban) közleményei száma 103 volt. 11 fejezetet írt különböző szakkönyvekbe és editora volt 3 könyvnek: Epidermis, Biology of the Integument of Invertebrates és Bilogy of the Integument of Vertebrates. Nemzetközi konferenciákon előadásokat tartott a következő országokban: Anglia, Franciaország, Hollandia, Dánia, Svédország, Olaszország, Magyarország, Japán, Ausztrália, USA. Vendég professzor volt 1964-ben a „Department of Electron Microscopy, The John Curtin School of Medicine, The Australian National Miraculis occultis naturae University”-n, Camberraban, 1968-ban a San Francisco Medical Center Dermatologiai Osztályán és 1980-ban a „Universitá Cattolica del Sacro Cuore, Facolta di Madicina”-n, Rómában. Számos díjat kapott munkássága elismeréséül (köztük van az Alexander von Humboldt Prize (1980), 1965-től 1969-ig az „NIH Training Grant Committee”-nek, 1977-től 1985-ig a „General Research Support Committee”-nek a Boston University-n, 1975-től 1986-ig az „Editorial Board”-nak a „Journal of Ultrastructural Research”-nak, és 1979-től 1986-ig levelező tagja volt a „Journal of Cutaneous Ultrastrucutre Research”-nak. A következő szakegyesületeknek tagja volt: American Academy of Dermatology, American Society for Cell Biology, Electron Microscope Soceity of America, European Society for Cell Biology, European Society for Comperative Skin Biology, New York Academy of Sciences, Society for Invertigative Dermatology, Semmelweis Orvostudományi Egyetem Baráti Köre. Szabadidejében szívesen foglalkozott szobrászattal, kerámiával, festészettel, fényképezéssel és kertészkedett.
Forrás: Táncsics Medicina, Az Alma Mater köszöntése 1995
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dr. MATOLTSY Sándor Gedeon 94 éves korában örökre eltávozott közülünk 2014. június 16-án a Massachusetts állambeli Lexington Mount Auburn-i kórházában.
Édesapja Matolcsy Sándor a kaposvári gyülekezet és az egyházmegye főgondnoka, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium Igazgatótanácsának elnöke volt évtizedeken át. 1911-ben vette feleségül Jamrich Vilmát. Gedeon Irén és Erzsébet nővérei után látta meg a napvilágot Kaposváron 1920. február 29-én.
Kilencéves korában az apja otthon épített neki egy „laboratóriumot”. Számos kísérletet végzett az elektromos árammal, állatokat boncolt és bejárt a közkórházba, ahol a betegek gyógyítását és az operációikat is láthatta. Mindezek indították el őt az orvos-kutatói pályára.
Tizenöt évvel később orvosi diplomát szerzett a Pázmány Péter Egyetem Orvostudományi Fakultásán, majd a bölcsészkart ugyanott 1945-ben fejezte be. 1946-ban a Tihanyi Biológiai Kutató Intézetben volt állása feleségével, Nagy Margittal együtt. Eredményei Szentgyörgyi Albert figyelmét is ráirányították, aki később amerikai kutatóintézeti állást ajánlott számára. 1947-ben Stockholmban volt ösztöndíjas a Nobel Fizikai Intézetben, majd 1949-ben Bostonban a Harvard Egyetemen a Bőrgyógyászati Kutatóintézetben kapott állást feleségével együtt. Kutatómunkát végzett Miamiban, valamint New Yorkban a dermatológiai kutatóintézetekben. 103 közlemény jelent meg nyugdíjba vonulásáig ismert orvosi folyóiratokban, számos egyetem vendégprofesszora volt. Elnyerte az Alexander von Humboldt-díjat 1981-ben, majd 1984-ben a Stephen Rothman díjat. Több könyv szerkesztője és írója.
2001. július 9-én 1,5 milliós alapítványt tett a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium Könyvtárának. A gimnázium parkjának bejáratánál az ő költségén emelték édesapja emlékoszlopát, amelyet 2001. október 5-én az ő jelenlétében avattak fel.
Szabadidejében szívesen foglalkozott szobrászattal, kerámiával, festészettel, fényképezéssel és kertészkedett is. Feleségét 2005-ben veszítette el.
Matoltsy Sándor Gedeon temetése 2014. október 6-án 12.30 órakor volt Kaposváron, a Keleti Temető családi sírboltjában, a református egyház szertartása szerint. A temetést Szabó Lajos nyugalmazott esperes (aki Matoltsy Gedeon édesapját is temette) és fia Szabó Levente lelkész végezte.
Forrás: http://kutato.csvmrgk.hu/hiresseg/matoltsy_sandor_gedeon_dr
További cikk: http://www.csvmrg.hu/oldarch/cikk/1317/dr-matolcsy-sandor-gedeon-vegrendeleteben-is-megemlekezett-iskolankrol-50000-dollaros-adomany-erkezett.html
