Martyn Ferenc

Szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus

Kaposváron született, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte. 1917-ben hadiérettségizett a pécsi ciszterci gimnáziumban. Ezután kivezényelték a frontra.

1920-tól a képzőművészeti főiskolán tanult rövid ideig.[1] 1926 és 1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel, mint például De Chirico metafizikus szürrealizmusával. 1934-ben csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz.[1] Időközben Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport a tagjává választotta. 1940-ben hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége lett haláláig.

A második világháború után tagja volt az Európai iskolának, Kállai Ernővel. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője volt. Az 1960-as évektől a sík-geometrikus ábrázolás felé fordult. Szobrászként is a modern magyar szobrászat első kísérletezői közé tartozott. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. A Dél-Dunántúl kulturális életének is meghatározó alakja volt, szervezőként és publikációival egyaránt fontos szerepet töltött be.

Forrás: Wikipédia