Duráczky József

Gyógypedagógus, az ország első siketnéma óvodájának létrehozója

Budapesten született, a magát mindig alföldinek, Kiskunmajsainak valló tehetséges fiú. Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt.
Érdeklődése azonban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola felé fordult. Ott folytatta tanulmányait és a legendás hírű tanári kar és „Vizsgáló Bizottság” előtt – Szondi Lipót, Tóth Zoltán, Nagy Péter, Istenes Károly,… – színjeles „Gyógypedagógiai Tanár” oklevelet szerzett.

1932-ben a kaposvári „Államilag Segélyezett Siketnéma Intézet”-ben kezdte pályáját mint óradíjas tanár.
1935-ben már lelkesedéstől áthatott beszámolót tartott tantestületének – későbbi atyai jóbarátja – Bárczi Gusztáv budapesti előadásáról. Hatására iskolánkban sorra nyíltak a „Bárczi-osztályok”. A Bárczi-előadás élménye meghatározója lett további életútjának is. A hallásnevelés, a siketek oktatása új útjának gondolata, „elméleti és gyakorlati felvértezettsége” ívelt át pályáján, s hat mai napig intézetünkre.
1959-ben az anyagilag, erkölcsileg meggyötört országban – már mint igazgató – alkotta élete fő művét, az ország első „siketnéma óvodáját”. Ezt szakcikkei, tankönyvei követték.
Kitűnő tanár, messzelátó szakember, iskolagyarapító igazgató volt (1956-1970). Személyét tisztelet, a barátok őszinte szeretete, a szakma megbecsülése övezte. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, melyek közül a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Bárczi Gusztáv, valamint a Hallássérültek Országos Szövetsége Cházár András Emlékérme, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola címzetes főiskolai tanári címére volt joggal büszke.

Forrás: www.duraczky.hu