Csupor Tibor
Író, újságíró, szerkesztő
1944. szeptember végén óriási detonáció rázkódtatta meg a Balatontól 9 kilométerre fekvő község, Kötcse légterét. Mint később kiderült, egy légi harcban megsérült amerikai bombázó próbált megszabadulni veszélyes terhétől, és Somogymeggyes felé menekülőben elszórta bombaterhét. Az első gyilkos jószág a Sárközi-kertnek nevezett gyönyörű, sokholdas gyümölcsös bejáratánál detonált, romba döntve az ott álló kecses villát. (A romok a hatvanas évekig mementóként ott meredeztek.) A robbanás hangjára a Magyar utca 10. szám alatti házban éleset rikoltott a kakas, és bölcsőjében hangosan felsírt egy kilenc hónapos csecsemő. A kakast két év múlva – miután számtalan utódot hagyott maga után – egy vasárnapi ebéd során jóízűen elfogyasztotta a család. A faragott, ki tudja, melyik századból való, már ugyancsak szúette bölcsőt 2013-ban udvarrendezés ellenében Balatonszárszóról diadalmas régiségtrófeaként magával vitte egy gyűjtő. A történet harmadik szereplője éppen e sorokat rója.
Kötcse. Múltja, jelene egyaránt izgalmas. Maga a sík, lápos lapályra épült, Árpádkorabeli falu a török időkben elpusztult, a felszabadító háborúk idején sok kardforgató kapott itt vitézi birtokot – igaz, távolról sem allódiumot - császári kegyből. (Lásd pl. az Antall-famíliát, a későbbi magyar miniszterelnök eleit.) A XVIII. században német földműveseket telepítettek be a Tolna megyei Majosról - csak magántörténeti szempontból érdekes, hogy itt kezdtem két évszázaddal később pedagógiai pályafutásomat - innen a falu zömmel evangélikus jellege. A XIX. században e kettősség mellett - a terjedelmes parasztbirtokkal rendelkező, szorgalmas német hospesek és a 8-10 kuriális köznemes, akiknek az udvarházai, kúriái mindmáig jelen vannak, nem is akárhogy mai faluképben - megjelent a ki tudja, miért, talán a fizetőképes, középbirtokos, Magyarországon sok tekintetben az akkori városképző erő mellett a népes, kereskedelemmel foglalkozó zsidóság a maga sajátos kultúrájával (felekezeti iskolák, különálló temetők, stb.) Másfelől itt született és élt alkalmanként a Somogy megye országosan is ismert hírlapírója, Roboz István, és itt birtokolt a múlt század harmincas éveinek végén a Hertelendy középbirtokos család Miklós, képviselőnek megválasztott tagja is.
A XIX. században lassú, de folyamatos változások formálták tovább a falu arculatát. Mint minden nagyobb településen, a mindennapos szükségletek kihívására itt is megjelent egyfajta iparos réteg. Ez Kötcsén – máig sem tudom, mi okból – zömmel katolikus volt. Mellettük folyamatosan történt a környező kistáj, jobbára cselédnek, alkalmi munkásnak ajánlkozó, zömében katolikus népességének beszivárgása. A XIX. század utolsó harmadában még egy döntő változás bekövetkezett: amikor megépült a Kaposvár-Siófok vasút, a kötcsei középbirtokosság nem bírván elég lobbierővel, alulmaradt, s mindössze a falutól hét kilométerre, Csicsalpusztán kapott szépségflastromot (Lásd a korabeli kabarékban is megénekelt Kötcse-Csicsal megállót), ez a falutól 7 kilométert jelentett poros földúton. Ez után a zsidó kereskedők, rabbik és iskolamesterek átköltöztek a jobban megközelíthető Tabra, ily módon sorvadt el a néhány évig járási székhelyként is funkcionáló Kötcse egyik felső végtagja.
Mégis a múlt század húszas-harmincas-negyvenes évei a község virágkorának számítanak. Már a XIX. század végén a német alapnépesség elmagyarosodott, s amikor a húszas-harmincasas években (Trimmel Henrik szíves közlése szerint) hosszú pincei viták után, megannyi önerős fuvar, felajánlás, értékes falusi hevület után saját erőből megépítette az akkori hasonló építmények tágasságát tekintve meglepőes modern és sokfunkciós gazdakört, ott rendszeresen tartottak műkedvelő színielőadásokat és más, a falu életében fontos rendezvényeket. Ugyanilyen elvek szerint működött az iparoskör is, amelynek töredékeiről – kései gyerek lévén - csak annyit tudok- , hogy az előadások az egyik, rajongva szeretett csillaga a nővérem volt…
És itt az ideje az egyes szám első személynek. Mit tapasztaltam én, az éppen csak nyíló értelmű kisgyerek ebből a pezsgő mikrovilágból? Meglepően sok mindent. Így utólag értelmezve a kommunista diktatúra alatt nyögő faluban változatlanul továbbélt a régi hierarchiák súlya és a vallási ellentétek. Családi példám, bátyám esetéből tudom, hogy az új világban a megtűrt, saját csigaházába húzódó középbirtokos család el sem tudta képzelni, hogy lányát az alacsonyabb kasztból (iparos) származó fiúhoz adja. (Hogy megbánták-e később, a nemzetközileg is elismert fuvolapedagóssá fejlődő Laci esetében, ki tudja?) Ugyanígy szikráztak, mint egy hosszúra nyúlt fékút, amikor pedig éppen szorosra kellett volna fonni a frontvonalakat, a felekezeti ellentétek is az ötvenes években: aki reverzálist adott (vegyes házasság esetén áttért), azt a korábbi közössége úgyszólván kiátkozta. Ez azért volt különösen szerencsétlen dolog, mert elhalványította, -jelentéktelenítette az igazi vészt, az embertelen beszolgáltatásokat, az erőszakos tulajdonelvételt és a többit. belülről ismert iparosság elsorvasztásáról később.
Csupor Tibor