A honlap teljes felülete akadálymentes

Szapu Magda: Gyermekélet, gyermekjátékok Somogyban

Somogy megye településeit, lakóinak mindennapi életét, kultúráját megismerni szándékozó olvasót fejezetünk a gyermekkor, a gyermekélet világába kalauzolja. A gyermekek játékainak bemutatásával pedig megyénk faluközösségeinek, a falusi társadalom kultúrájának jobb megértését kínáljuk.  E játékok nem mindig különülnek el élesen a felnőttekétől (gondoljunk csak a felnőttek szórakoztató, időtöltését biztosító sportjátékokra, kártya- vagy sakkjátékokra, az utóbbi időszakban elterjedt nyerészkedő játékokra, mint a kocka, rulett; a technika eszközeinek terjedésével a találékonyságot és a képzelet erejét háttérbe szorító elektronikus programjátékokra).

Tudjuk, népi játékaink hosszú időn át formálódtak, csiszolódtak. Megtaláljuk bennük mindazokat az értékeket, amelyeket a paraszti kultúrában fontosnak, nélkülözhetetlennek tartottak, amelyeket a köz elvárt tagjaitól, legyenek azok kicsinyített munkaeszközök, az állatvilág játék-másai, babák vagy fegyverek. Meglepődnénk, ha látnánk egy mai óvodai játékkiállítást, vagy felmérnénk egy többgyermekes család játékkészletét, hogy milyen vegyes a kép.

Húsz kaposvári óvoda millenniumi rendezvénysorozatának gazdag programjai között szerepelt egy játékkiállítás is. Óvodák, szülők hozták a kiállítandó anyagot, legyen az féltett játékhadsereg, vagy egyfülű maci, mesekönyv vagy az óvodai nevelési gyakorlatban használt kiadvány. Kiállítottak gyárilag készült lakásbelsőket – konyha-, szoba- és fürdőszoba-berendezést – természetesen kicsiben, de volt gyermek-kávéfőző és játékvarrógép. Lányok és fiúk, picik és nagyobbacska gyerekek játékai. Építőkockák és hangszerek, közlekedési eszközök. És terepasztal. Ez utóbbival meglehet, hogy az apukák nagyobb élvezettel játszottak, mint csemetéik! Örömmel láttuk a régi gyermekéletet idéző ostort, csúzlit, gólyalábat. Már a jövő felé mutató mesefilm-vetítő készítője talán nem is sejtette, hogy milyen hamar felváltja eszközét majd a mozgófilm, a televízió, a videó, és napjainkban a számítógép. A kiállítás rendezőjének/rendezőinek nem kis fejtörést okozott, mit ne tegyenek közszemlére, milyen szempontok szerint válogassanak. A szép és ép, a természetes anyag, a régi, féltett játékok mellett szólt minden érv. De vajon a műanyag Böbe baba, vagy a gyermekek által oly kedvelt Disney-figurák, a dínók, a porcelánbabákkal szemben kicsit csúnyácskább rongy- és műanyagbabák nem részei-e a mai gyermek játékkészletének? És a Barbie-baba, párjával a Kennel? Japánból indult el hódító útjára a Tamagocsi-őrület, amely játékállatokat etet és temet. A média az újabb japán találmányról is beszámolt: a félig robot, csillagászati összegekbe kerülő, kezét – lábát – fejét is mozgatni tudó cicákról, kutyákról. Funkciójuk az élő háziállatok pótlása, helyettesítése.

A könyvesboltok, játékboltok kínálatát figyelemmel kísérve látjuk, hogy szebbnél szebb mesekönyvek, játékok kelletik magukat a polcokon, a kirakatokban. Verses könyvek, mondókák, népi és irodalmi ihletésűek egyaránt. A média mesefilmekkel, rajzfilmekkel, szuperhősökkel szórakoztatja a gyerekeket. Hogy sok az erőszak? Lehet! De ezzel szemben jó, hogy az országos hírű kaposvári Csiky Gergely Színház mesedarabokat tűz műsorára, és e játékboltok polcain a műanyag mellett ott vannak a fajátékok, a szőr- és plüssfigurák, a kézművesek termékei. Reneszánszát élik a játék mackók és a porcelánbabák. A kínálat nagyon széles skálán mozog úgy minőségben, mint árban. Nem könnyű a szülőnek, a pedagógusnak választani, helyesen dönteni! Bizonyára a közkedvelt televíziós filmsorozatok hatására a kisgyermekek szerepjátékaikban már nem (csak) papás-mamást, orvososdit vagy tanító nénist játszanak. Ők már Xénák és Herkulesek, és más romantikus filmsorozatok vagy akciófilmek főhősei.

A játék old és élményt ad, közösséget teremt, és csoportokat fordít egymással szembe. Gondoljunk csak nemzeti sportunkra, a futballra. A Rubik-kocka világsikere nemzeti büszkeséggel tölt el bennünket. Játék és sport lett a kockából, nemzetközi rendezvényeket szerveznek köré, a XX. század egyik legismertebb szellemi és ipari terméke.

Bizonyos játékszerek követendő mintává, példaképpé válnak kamasz- ill. ifjúkorra. Jó példa erre a Barbie-baba és a Ken. Nemzedékek nőttek fel a Barbien. Az idősebb tizenévesek mai generációjának egy csoportja – a techno – zene és kultúra  – hazánkban is, de világszerte, külsőségekben az említett párost utánozza. A mesterséges álomvilágban élő fiatalok műhajat és műszempillát, műmellet és kemény munkával kigyúrt izmokat, éhezéssel nehezen megtartott műkarcsúságot, szoláriumban nyert műbarnaságot várnak el társaiktól, az „új őrület”, a divat követőitől. A mai fiatalok nem akarnak felnőni!

Napjainkban is készülnek olyan játékok, amelyek hagyományos anyagból és/vagy hagyományos formákat igyekeznek rekonstruálni, „mai régit” előállítani. Mások viseletbe öltöztetett babákon mutatják be környezetük öltözetét, vagy a drága és kevésbé időtálló gyári játékokkal szemben sajátkészítésű játékokat árusítanak, foglalkozásokat tartanak (pl. gyöngyfűzést, nemezelést, agyagozást, babakészítést, természetes anyagból készült játékokat). Ismét divat lett a mű- mellett a természetes anyag, a modern játékok mellett a régi után nosztalgiázunk.

Mióta és mit játszik a magyar ember? – teszi fel a kérdést a kutató. A mai sokrétű játék-tevékenység majd mindegyikére van már félezer éve is írott adatunk.
A játékok nemzetköziségét immáron senki sem vitatja. Az Egyesült Államok nemzeti játéka a baseball, ahogy az angoloké a krikett. A futball ősét harci játékként művelték, csak jóval később lett a szórakozás/szórakoztatás eszköze. A bennszülött törzsek határvitákat döntöttek el, párbajt helyettesítettek a játékkal. A római légiók jóvoltából terjedt el szerte Európában, hogy Angliából induljon hódító útjára a klasszikus labdarúgás és az újkori rögbi is. A hoki őse a kanadai indiánok gyephokija volt. A küzdőjátékok a görögöknél és a rómaiaknál a versenyszellem kifejlesztésére szolgáltak, testi és lelki tréninggel párosultak. De kedvelték a kötélhúzást, az ugrást, a diszkoszvetést és a dárdahajítást is. A római gyermeksírok leletei között ott találjuk a karikaabroncsot, a hajítódárdát és a játékálarcot.

A görög-római labdajátékok a világ minden táján fellelhetők, így nálunk is az ún. méta-eredetű játékok formájában. Ilyen a már említett krikett, a baseball, de hasonló játékokat játszottak a szlávok és a germánok. A labdajátékok népszerűek voltak az indiánok között is. Eredetileg a fagolyót bőrrel vonták be. Papok és harcosok játszották egymás ellen díszes öltözetben, célja a jó idő, a jó termés biztosítása volt. A kínai tollaslabda érdekessége, hogy nem ütik, hanem rúgják, ami rendkívüli ügyességet igényel. A sárkány pedig időszámításunk előtt nem sokkal került Európába Ázsiából. Az egyiptomi régészeti feltárás eredményei alapján tudjuk, hogy a táblás játékok közkedveltek voltak. Ábráit a temetkezőhelyek és a templomok padlóira karcolták. Számos táblajáték őshazája India. A franciák kedvelt játékát, a gólyaláb-játékokat már a rómaiak is ismerték, a középkorban – bizonyos kultikus vonásain túl – igen praktikus volt mocsaras, ingoványos területeken. Ugyanott, de nálunk is kedvelt ugróiskolát szintén megtaláljuk a világ minden pontján Angliától Ázsiáig.

A mai sportjátékok megjelenése előtt a népi játékok pótolták a sportot. Az íratlan szabály szerint játszottak helyett a modern, egységes játékszabályokkal és nemzetközi mércével mért játékok terjedtek el.

Nemzetközi méretű a gyermekfolklór is, mint ahogyan a gyermek gondolkodásának fejlődése is egyetemes. Publikációink(1) természetesen nem a világméretű gyermekfolklórt kívánja olvasóival megismertetni, csupán megyénk igen gazdag és viszonylag jól feldolgozott játékanyagát. Azt, amelyet a megyénkre jellemző természeti és társadalmi adottságok tesznek tipikusan somogyivá, ill. az adott falvak, települések játékkultúrájává. A helyi elnevezések is a kisebb régiókban meghonosodott, kedvelt és alkalmazott gyermekjátékokra utalnak.

A játéktárgyak, eszközök megjelenési formái elsősorban funkcionálisak. A célnak leginkább megfelelő anyag, szerkezet és forma mellett egyszerűek, könnyen és gyorsan elkészíthetőek. Nem a díszítettségre, az esztétikumra törekednek, inkább a felnőtt (a készítő) és a gyermek (a használó) fantáziájára építenek.

A különféle mozgásos erő- és ügyességi játékokat kisebb-nagyobb fiúk és lányok egyaránt játszották. Ezek a játékok erőt, ügyességet, szép mozgást és gyorsaságot igényelnek.
A szellemi játékok a gyermeket gondolkodásra serkentik. A hosszú mondókák és láncversek a játékosok jó emlékezőképességet, figyelmet, gyors reagáló készséget követelnek. Megyénkben szép számmal kerültek elő mondókák. Eredetileg a mondókák – a játékokhoz hasonlóan – dallamosak voltak, többségük ma is az ének és a beszéd határán mozog. Jobbára kis hangterjedelműek, rövid motívumok ismétléséből állnak. A prózai szövegeken túl a gyermekkor költészetének fontos részét képezik a bölcsődalok, vagyis az altatók. Bizonyos játékok korhoz és/vagy nemhez kötöttek.  Csoportos játékok például a fogócskák és a bújócskák.

1996-ban jelent meg a Gyermekjátékok címet viselő kötetünk, amely - Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből sorozat része. Minthogy monográfiát szándékoztunk kiadni, az említetteken túl minden Somogyra vonatkozó játék-közlés része a kiadványnak, vagy legalább a hivatkozás jelzete szerepel itt. A játékokat igyekeztünk minden esetben dallammal, szöveggel, játékcselekménnyel együtt közölni, rajzzal és fotóval érthetőbbé tenni.  A hiányosan adatolt játékokat - indokolt esetben, párhuzamokra hivatkozva, összehasonlító anyagként közzé tettük. A rajzok egy része Együd korábbi tanulmányából kölcsönzött anyag (népi sportszerű játékok), néhány kottát más kiadványokból emeltünk ki. A fotók Gönyey Ébner Sándor budapesti fotós archív anyagának reprodukciói. A közölt gyermekjátékokat elsősorban Lázár Katalin játéktípusai alapján csoportosítottuk, ill. dolgoztuk fel (1990:544):

I. Eszközös játékok:     - Tárgykészítő játékok
            - Eszközös ügyességi játékok    
            - Sportszerű népi játékok.
II. Mozgásos játékok:    - Különféle ügyességi és erőjátékok
            - Fogócskák
            - Sokféle vonulás
III. Párválasztó játékok:    - Párválasztó körjátékok    
                - Leánykérő játékok
                - Párválasztó társasjátékok
IV. Szellemi játékok:    - Szellemi ügyességi játékok
            - Becsapós játékok
            - Kitalálós játékok
            - Tiltó játékok
            - Rejtő-kereső játékok
Zálogkiváltás
Kiolvasók

Zárógondolatként leszögezhetjük, hogy Magyarország e dél-dunántúli megyéjében, Somogyban, rendkívül gazdag és változatos a gyermekek játékanyaga. A rögzített játékok nagy száma, időbeni és területi megoszlása – a megyénkben kutató szakemberek jóvoltából – könnyen nyomon követhető. Somogy szerencsés megyének mondható. Jeles kutatók egész sora foglalkozott behatóan a somogyi gyermekek játékaival (is), mint például Kiss Áron, Vikár Béla, Kerényi György, Lajtha László, Bartók Béla, Gönczi Ferenc, Együd Árpád. Mindannyian fontosnak, lényegesnek tartották a jelenségek rögzítését. E játékok többsége máig fellelhető Somogyban, ha nem is olyan gazdag formában, mint a századelőn. Azonban az emlékezet-őrizte gyermekjátékok nagy része – a spontán alakult falusi gyermekközösségekben – ma már nem gyűjthető. A szinte egyeduralkodóvá vált labdajátékok kiszorították, a feledés homályába utalták a játékok igen gazdag és változatos helyi típusait, variánsait. Megszűntek a játék hagyományos alkalmai és a játszók. Egy-egy szebb gyermekköltészeti alkotás alkalmanként az emlékek foszlányából kerül elő. A televízió, a rádió, az irodalom hatása itt is érezhető. A szebbnél szebb kiadású gyermekirodalommal – amely a szülők és a gyermekek tetszését egyaránt elnyerte – nem tud versenyezni a múló emlékezet.

Jegyzet
 (1) Gyermekjátékok.
Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből. 3. kötet.
Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 1996.
Children's Games ins Somogy County. In: Acta Ethnographica Hungarica, 44. (1-2. p. 55-77.) Akadémia Kiadó. Budapest, 1999.
Gyermekélet, gyermekjátékok. In: Somogy megye népművészete. Népművészeti örökségünk. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kaposvár, 2001. 495-514

Szerző: Szapu Magda


Fel