A honlap teljes felülete akadálymentes

Szapu Magda: Gönczi Ferenc

(1861 - 1948)

(Az írás 1996-ban készült)

Százharmincöt éve született Gönczi Ferenc tanító, kir. tanfelügyelő, múzeumigazgató, néprajzkutató Zala vm. Rád községében. Vallása római katolikus. Atyja borkereskedő volt, de korán elhalt, így taníttatásáról édesanyja gondoskodott. Nagykanizsán, majd Zalaegerszegen végezte a polgárit, áll. tanítóképzőbe viszont Túróc vármegyébe került (Znióváralja).

1880-ban mint nevelő érkezett Somogyba, Istvándiba, ahonnét egy év után tanítóként a német-magyar nyelvű mikei iskolába ment át. További állomásai: Dunaszekcső (Baranya vm.), Nagypalina (Zala vm.). Ez utóbbi vend iskola volt. Öt évvel később, a képesítés megszerzését követően, mint rendes tanítót Zrínyifalván találjuk (Zala vm., később Kusanec) a horvát nyelvű áll. elemi iskolában. Tízévi munka után áthelyeztette magát Újpestre.

Gönczi tizenöt év tanítói tapasztalattal 1896-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba került előadóként. Öt évvel később segéd-tanfelügyelő, majd kir. tanfelügyelő lett Pest megyében, ill. Szolnok-Doboka vm-ben.    1912-ben - saját kérésére - áthelyezték Somogyba, ahol 1922-ig, nyugdíjazásig dolgozott. A kör bezárult. Gönczi, a tanító, Dél-Dunántúl német-magyar-vend-horvát iskoláiban kezdte pályafutását, s harminckét éves munkaviszony után Somogy vm. királyi tanfelügyelőjeként ismét visszatért megyénkbe. Tíz évig dolgozott itt a somogyi tanítók nagy örömére, melyről a hagyatékában lévő levelek tanúskodnak. Igazságosnak, elnézőnek, segítőkésznek tartották, akinek szívesen segítettek később néprajzi gyűjtőmunkájában is.

Bár Gönczi nyugdíjaztatása után kezdett igazi lendülettel a néprajzi, muzeológusi munkának, már 1914-ben a Somogymegyei Múzeum Egyesület alelnökévé választotta, és kimondta a néprajzi s népművészeti tárgyak gyűjtésének megkezdését. 1923-ban pedig a nyugdíjas kir. tanfelügyelőt, néprajzírót ügyvezető alelnökké választották, és az egyesület 10 millió koronához jutott.

Gönczi lelkesen fogott neki a gyűjtésnek. Gyűjtött mindent, ami "múzeumba való". 83 nap alatt 81 községet bejárt, 1593 tárgyat összegyűjtött, melyeknek csupán töredéke (53 db) volt vétel. Még ugyanebben az évben jelentékenyen gyarapodott a múzeum a Rippl-Rónai Ödön-féle gyűjteménnyel, dr. Fekete Gyula-féle és a Bertalan Alajos-féle néprajzi, valamint a Kopits-féle gyűjteménnyel. Ez utóbbi 15 darab, Kaposvárt ábrázoló eredeti festmény volt. Több orvosi és egyéb szakkönyv került a múzeumba.

A már említett Rippl-Rónai Ödön-féle hagyaték anyagát József, a híres kaposvári festőművész testvéröccse gyűjtötte hosszú éveken át. A 976 képből és egyéb tárgyakból álló gyűjteményt Ödön örökösödési szerződéssel 1920-ban Somogy vármegyére hagyományozta.

A múzeum anyagának gyarapítása magának a miniszternek a figyelmét is felkeltette, és Gönczit, aki addig teljesen ingyen látta el feladatait, "érdemes munkássága elismeréséül" 500 ezer, majd a következő évben 1 millió korona jutalomban részesítette.

Úgy tűnik, a múzeumügy jól haladt a maga útján. 1926. karácsonyán az egyesület Kunffy Lajos festőművész képeiből kiállítást rendezett, amely teljes erkölcsi és anyagi sikerrel végződött. A művész 3 millió koronát ajándékozott az egyesületnek. Egy év múlva - 1927-ben - azonban vizsgálat indul Gönczi ellen. Míg év közben a Nemzeti Múzeum Somogy rendelkezésére bocsátotta Ébner Sándort, a Néprajzi Tár fényképezőjét, aki teljesen ingyen 250 különböző tárgyú felvételt készített. A felvételeket azóta is féltve őrzi a múzeum. Ugyanebben az évben öt év gyűjtése nyert befejezést. Gönczi kétszáznegyvenegy somogyi községben járt, négyezer családnál fordult meg és ötezer muzeális értéket gyűjtött. Ám elterjedt a kósza hír - még a választmányban is -, hogy e hatalmas mennyiségű anyag kétes értékű. Sőt. Értéktelen! A vizsgálatot Viski Károly, a Magyar Nemzeti Múzeum őre végezte, aki mindent a legnagyobb rendben talált.

Gönczi folklór-gyűjtései ugyancsak nagy jelentőségűek. Tanfelügyelőként éveken át járta a vidéket, a falusi iskolákat. A muraközi, a göcseji és a hetési gyűjtések után Somogy megyében témáját a parasztgyermekek életének, nevelésének kérdésköréből választotta. A Csurgói Könyvtár VI. köteteként megjelent kiadvány (Kaposvár, 1937) háromszáz oldalon, száz képpel, kottával illusztrálva, az Új-Somogy Nyomda és Lapkiadó R.T.  kiadásában igen nagy sikert aratott. A könyv a gyermekáldással (egyke-probléma), a gyermekkorral - szoptatás, ruházkodás, járni, beszélni tanulás, gyógyítás, babonák -, a gyermek munkára való nevelésével foglalkozik. Pedagógia-pszichológiai előadásokat tartott e témában (1925. Budapest), jeles szakemberek, néprajzkutatók mondtak róla szakvéleményt, magyar és német nyelven ismertették. Embert próbáló, hatalmas munka volt ez, 170 pontból álló kérdőívet állított össze és küldött szét a megyében. Kutatásaival megkísérelte nyomon követni a születéskorlátozás előretörését, káros hatásait.

1931-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a "magyar szakirodalomban kifejtett kiváló munkásságáért a részéről nyújtható legmagasabb elismerésképpen" a Társaság örökös tiszteletbeli tagjává választotta. 1942-ben pedig tiszteletbeli társelnökké.
1936-tól Gönczi 1948-ig, haláláig a közgyűjteménnyé nyilvánított "gróf Széchenyi István Múzeum" élén állt. A gyűjtemény két világháborút átvészelt, nagysága így is meghaladta a tizenkétezer darabot.

1942-ben Gönczi már lehetséges szponzorokat keresett új, könyvnyi anyagának megjelentetése érdekében. A téma most a somogyi betyárvilág. Négyévi kutatás után született meg az a nagy munka, melyben az 1800-as évek levéltári anyaga alapján, szóbeli hagyományok összegyűjtésével 600 betyárról ad számot. Bírósági tárgyalások jegyzőkönyveit, ítéleteit felhasználva majd ötszáz oldalon tárgyalja Somogy híres-nevezetes betyárjait, akik az egész Dunántúlon, de a Dráván túl is ismertek voltak: Patkó Jancsi és Pista, Gelencsér, Juhász Adris, Séta Pista, stb. Mint mondja: "a híresebb betyárok közül nálunk eddig csak Rózsa Sándorról s félig-meddig Sobri Jóskáról jelent meg számbavehetőbb életrajzi ismertetés. A többi híresről: Angyal Bandiról, Zöld Marciról, Bogár Imréről, Patkókról, ...csak töredékes, néha nagyon kiszínezett közlemények láttak napvilágot."

E könyvben bemutatja, kik lettek betyárrá, milyen volt a szervezetük, rablási rendszerük, tárgyalja a hatóság intézkedéseit. Ismerteti a betyárvezérek és bandáik tetteit, a velük kapcsolatos csárdákat, pandúrok, a bíróságok (statárium) szigorát. Leírja a betyár alakját megjelenítő népi hitvilágot, pásztorművészetet. Megidézi a szerző az 1800-as évek erkölcsi és társadalmi, gazdasági és közbiztonsági viszonyait. Kortörténeti adalék ez a könyv, amely 1944-ben jelent meg.

Gönczi a gyermekélettel kapcsolatos gyűjtésével párhuzamosan gyermekjátékokat is rögzített. Ezt az anyagot külön kötetbe rendezte. Harmincöt évnyi somogyi működése alatt közel háromszáz játékot gyűjtött. 242 somogyi község anyagát állította össze kötetté. Szerepelnek a kiadványban mondókák, énekes-szöveges játékok, kiolvasók, zálogos és kitalálós játékok, népi sportszerű játékok. A játékokat rendszerbe szedte, közölte szövegét és dallamát, a szükséges eszközöket. Megörökítette az egyes játékok pontos menetét. Mindkét gyermekélettel kapcsolatos könyve a további kutatások alapjául szolgál. Az 1949-ben, halála után Kaposváron megjelent kötet a Dunántúli Tudományos Intézet kiadványaként szerepel.

1946-ban Gönczi Ferenc betöltötte a 85. életévét miközben a Múzeum az ország egyik legkiválóbb közgyűjteményévé fejlődött. Halála után az intézmény irányítását 1949-ben Takáts Gyula vette át.
A Gönci-hagyaték évekig Fülöp István nevű rokonánál volt, majd annak halála után került a zalaegerszegi Göcsej Múzeumba. A somogyi vonatkozású anyagot a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum őrzi. Az anyag zömét tanfelügyelőként készített jegyzetei, noteszei, iskolalátogatási jegyzőkönyvei teszik ki. A megjelent könyvek kéziratai, fotók, gyűjtőfüzetek is része e hagyatéknak. Levelezésében számos jeles néprajzkutató, tudós, művész szerepel. Kunffy Lajos somogyi festőművész tíz levelét is megőrizte a hagyaték.

Szerző: Szapu Magda

 


Fel