A honlap teljes felülete akadálymentes

Szapu Magda: A somogyi fiatalok önkifejezési formái

Miként a nemzetek, népcsoportok, tájegységek viselete, úgy – az 1950/60-as évektől – a fiatalok öltözködése is olyan önazonosító, másoktól megkülönböztető jegyeket hordoz, amelyeket mindenekelőtt a csoportbeliek, kortársaik, a velük azonosulók ismernek fel. E vonások a kívülállók számára kevésbé értelmezhetők, olykor teljes mértékben értelmezhetetlenek.

Az ifjúság elsősorban a felnőtt társadalomtól igyekezett megkülönböztetni magát – nem csak zenéjében, gondolkodásában, életstílusában, viselkedésében és erkölcsi felfogásában, de a mindezeket is hordozó külsőségeiben, öltözködésében. E különállás később a korosztályon belül is érvényesül. Így alakulnak ki az egymásmellettiségüket/rokonságukat vagy éppen szembenállásukat demonstráló ifjúsági csoportkultúrák mind nehezebben követhető színes kavalkádjai, melyeket a 80-as évektől „divatdzsungelként” emlegetnek. A kép ma még ennél is összetettebb.

E kultúrák a korosztályra oly jellemző zenei stílusirányzatok mentén szerveződtek, nem véletlenül, hiszen a fiatalok szabadidejük jelentős részében zenét hallgatnak - szemben az idősebb generációval. Az öltözködési és viselkedési mintákat pedig a kedvelt zenekarok és előadók kínálták, külföldiek és hazaiak egyaránt. Korábban a külföldről „feketén” beszerzett bakelitlemez-borítókon, a koncerteken, később az elektronikus médiában vagy az írott sajtóban megjelent „példaképek” utánzása a 70-es években nyilván sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a rendszerváltást követően. Ennek számos, itt nem részletezendő oka volt.

A 90-es évek fogyasztói társadalma szabad utat engedett az önkifejeződésnek, az egyéniségek kibontakozásának. Elérhetővé váltak az addig jobbára csak áhított zenék és öltözetek, szimbólumok és kiegészítők. Már nem „csempészáruk” voltak a kellékek, a boltokban, a butikokban, a plázákban a divatkövetők bőséges áruból és márkákból választhattak. A divatot tagadók, a „hagyományokhoz” hűségesebben ragaszkodók pedig részben turkálókból, részben speciális boltokból öltözködhettek. Így pl. a Démon, a Gabriel Shop, a Ciánkáli, a Dark Shop, a Fehér Ló Fia, a Bahia és más boltokból Budapesten, vagy az ún. Metál Patkányból Kaposváron.

2004-ben a Néprajzi Múzeum létrehozta az ún. MaDok-hálózatot, melyhez a somogyi megyeszékhelyű munkahelyem, a Rippl-Rónai Múzeum is csatlakozott. E program célja és feladata a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálata és dokumentálása, a módszeresen végiggondolt közös tudományos célok megvalósítása, gyűjtése és feldolgozása. Az OKM közel 1 millió Ft-al támogatta pályázatomat, melynek lényege a fiatalok ruházatának és szórakozóhelyeinek tárgyait, azonosító jegyeit, vizuális jelképeit felgyűjteni, dokumentálni. E támogatás eredményeként vásároltam részben használt, részben új öltözeteket, tárgyakat a mai 15-25 éves fiataloktól, ill. az ilyen árut kínáló boltokból. A mintegy 400 db jól dokumentált tárgy összetételében a hazai legjellemzőbb ifjúsági csoportokat és szórakozóhelyeiket reprezentálja – nyugodtan mondhatom, az országban egyedülállóként. Így a rockalapú zene mentén rokon csoportokat – a rockereket, a metálosokat, a punkokat, a szkínhedeket és az alternatívokat, a rapzenét kedvelő rappereket és részben a gördeszkásokat, ill. a pop- és technózenét kedvelő diszkósokat és technósokat. E gyűjteményrész struktúrájában – bizonyos fokig – képviseli a fiatalok nemek, korcsoportok és társadalmi helyzetek szerinti tagolódását is. Alsó- és felsőruhák, lábbelik, ékszerek, különböző kiegészítők, tetoválásminták kaptak helyet a gyűjteményben(1).

E pályázat előzménye pedig az a majd egy évtizedig tartó kutatás volt, amelyet részben Kaposváron, és azt kiegészítve Magyarország más városaiban és Erdélyben végeztem/végeztünk, s melynek eredményeit több tanulmányban ill. kötetben publikáltuk(2).

Mind a felnőtt, mind az ifjúsági divatot jelentős tartalmi és formai változások jellemzik az elmúlt évtizedekben. A legújabb divatot követő technós lány saját ruhatárát úgy minősítette, hogy az mindenkor alkalmazkodott a jobbára importált divathoz, mely évszakonként, szezonálisan is változott – benne a ruha, a cipő színe, anyaga, mintája, fazonja, és nem utolsó sorban az öltözethez tartozó kiegészítők: a haj színe és formája, táskák, ékszerek, övek, csatok, szemüvegek stb. És a smink. A naprakész divat követésében csak a borsos ár és a márka centrikusság állandó. Ugyanakkor a divat gyakran visszanyúlik a korábbi évtizedekhez, a 80-as, a 70-es, , sőt még a 60-as évekhez is. Együtt van az új és a régi, változása gyors, olykor kisebb módosításokkal ismétli önmagát.

Szülők és gyerekek, idősek és fiatal felnőttek nem csak korban vagy életmódban különböznek egymástól, de mások céljaik, életritmusuk, időbeosztásuk. Másként vélekednek a világról, más értékeket vallanak.  Ahogyan a felnőttek nem egyformák, úgy a fiatalok sem. Barátra, társra a hozzá hasonlók között talál. Aki úgy érez, lát és gondolkodik, mint ő, ízlésük megegyezik. Akinek elmondhatja véleményét, aki meghallgatja és megérti.

Mit tudunk gyerekeinkről, a tizenöt-huszonöt éves fiatalokról? Keveset. Csak amennyit magukról elárulnak. A fiatalok is csak felületesen ismerik egymást, elsősorban a látható jelek alapján ítélkeznek. A kopaszról annyit tudnak, hogy szkinhed és rasszista, mint a barátai. A bőgatyás esetleg görkorcsolyázik vagy deszkázik, és fél életét az utcán tölti. A kötött pulóveres meg elvont, más mint a többi. Hogy nem barátkozik a legújabb divat követője a szakadt, feltűnő, olykor „botrányos” külsejű punkokkal. De kik ezek a fiatalok, gyermekeink kikkel azonosulnak, kihez szeretnének hasonlítani? A szokatlan vagy a megszokottól eltérő külső milyen belső értékeket, szemléletet takar? Milyen hatással van a fiatalok választására a családi háttér, az iskola szelleme, a barát, a partner? Ki a minta, a példakép? Szaporáznak a kérdések az érdeklődő, kevéssé tájékozott szülőktől és kortársaktól.

Kezdeti kíváncsiságomat elhatározás követte: gyerekem és baráti köre támogató közreműködésével megkísérlem a fiatalok bizalmát elnyerni. Lehetőségeimhez mérten részt venni mindennapjaikban. Sorra látogattam szórakozóhelyeiket, elolvastam kedvelt újságaikat, megnéztem ajánlott filmjeiket. És sokat, nagyon sokat beszélgettem velük, róluk, egyenként és társaságban. Kikértem véleményüket szóban és írásban. Eljártam diszkókba, house-partikra, rock- és punkzenei koncertekre, iskolai és alternatív bulikba. Fénykép- és videó-felvételeken tanulmányoztam öltözetüket, magnószalagon rögzítettem gondolataikat. Kutatásom évei alatt félszáz fiatallal kerültem kontaktusba, többükkel ma is szoros a kapcsolatom. Majd kiterjesztettem a vizsgálatot Magyarország más városai (Tatabányára, Pápára) és Erdélyre. A csíkszeredai és székelyudvarhelyi fiatalokról értékes információkat kaptam. Ismereteimet mind szélesebb körben igyekeztem közzé tenni.

Ami megosztja, megkülönbözteti a fiatalokat

Mielőtt számba vennék az ifjúsági csoportosulásokat, szólnunk kell a korosztályt leginkább érdeklő zenéről. A zene teljes mértékben kitölti a fiatal szabadidejét, de háttérzeneként szól a tanulás és a munka mellett. A klasszikus zene a többség számára már nem a komolyzenét, inkább a klasszikus rockot és popot jelenti. A népzene kötelező tantárgyként ma már kevésbé vonzó, mint korábban, s a figyelem inkább az egzotikus felé irányul. A táncházak korszaka már Erdélyben is leáldozóban van. A divatos rock(alapú) zene, a rap, a diszkó, a technó – legyen magvas, lázadó vagy éppen könnyen fogyasztható – szövegével üzenetet közvetít. Ezt kell a fiatalnak felismernie, megértenie, azzal kell azonosulnia. A zene stílusa megosztja, csoportokba – nem szeretem a szubkultúra kifejezést – szervezi a korosztályt.

Tapasztaljuk, hogy az öltözet, a külső milyen fontos szerepet játszik gyerekeink életében. Az egyedi vagy a tömegáru, a márkás vagy éppen a szakadt ruha. A turkálóban, a piacon vagy a butikban vásárolt. Vonzó esetleg taszító lehet a szoláriumban barnult bőr, az edzőtermekben kigyúrt test, a beteges fogyókúrától karcsú alak. A műanyag: a mű mell, a műszempilla, a műköröm, a mesterséges ajzószerek. Követendő vagy elutasítandó a tetoválás, a tar fej vagy a taréj, a természetes vagy a festett haj. És mindaz, amit a külső képvisel.

Nem lehet közömbös számunkra, hogy a fiatal a tiltakozás, a lázadás mely formáját választja.  Kevésbé értjük, hogy a ruha, a cipő vagy éppen a mobil telefon márkája miért meghatározó, vagy a cipőfűző színe. Hogy érdeklődési köre, a szórakozás módja, káros szenvedélyei, viselkedése, jövőképe jelzésértékű. Sejtjük, a romákról, a színes bőrűekről, a zsidóságról megoszlanak a vélemények. De – olykor – miért e gyűlölet, az intolerancia? A másság ilyen látványos elutasítása korcsoportok között és korosztályon belül is?

Ha felismerjük a jeleket, a jelképeket, azok sokat elárulnak viselőjéről. Például a pentagramma, a kettős kereszt, a sátánkereszt, az anarchia vagy a béke jele.  Vajon hányan tudjuk, melyik stílusirányzathoz köthető a falfirka, milyen tánc a pogó? Milyen hatással van gyerekeinkre a média, a politika? Szimpatizálnak-e valamelyik ifjúsági csoportosulással, és ahhoz milyen ideológia, értékrend köthető?

Publikációinkban választ keresünk a feltett kérdésekre. Megismertetjük olvasóinkat a fiatalok öltözetével, viselkedésük által közvetített norma- és értékrendszerével, eltérő fogyasztási szokásaival. Nem beskatulyázni szeretnénk őket, inkább egy-egy csoport, ifjúsági stílusirányzat jellemzőit, önkifejezési formáit részletesebben bemutatni. Közelebb kerülni a korosztályhoz, megteremteni a kölcsönös bizalom alapjait.

Korunk ifjúságát két önálló kötetünk is bemutatja. „A zűrkorszak gyermekei”címet viselő kiadvány (Századvég, Budapest, 2002.) színes fotók és riportok, leírások és elemzések, számok és ábrák vallanak a zenéről, a különböző stílusirányzatú fiatalokról. A rockerekről, a metálosokról, a punkokról, a szkinhedről. Alterek és rapperek fedik fel titkaikat. Diszkósok és technósok mesélnek bulikról, szerelmekről, barátságokról. Leírják ismertető és megkülönböztető jegyeiket, szórakozóhelyeiket, értékeiket. Láttatják öltözetüket és feltárják rejtett gondolataikat. Szülők, tanárok, programszervezők, DJ-ék és mixmesterek mondják el véleményüket a zenét szeretőkről és a magányba menekülőkről. Újabb tapasztalatainkról pedig az „Ifjúsági ’szubkultúrák’ Magyarországon és Erdélyben” című tanulmánykötetünk (MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest, 2004.) számol be.

Jegyzet

(1)  A tárgyi anyag a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága Néprajzi Gyűjteményében található az IK/2006.1.1. – IK/2007.247.1.1. számok alatt a teljes fotódokumentációval, hangzóanyaggal és adattári anyaggal kiegészítve. A hét lány és öt fiú öltözete és kiegészítői mellett tizenhárom bolt ill. vállalkozó anyagából válogattam, részben Budapesten, többségében Kaposváron. A fiatalok mintegy fele budapesti lakos, ill. egyetemista, hat fő pedig kaposvári illetőségű. Az ifjúsági csoportosulásokra jellemző ruhák, cipők, kiegészítők, ékszerek és kellékek mellett egy-egy csoportra jellemző szórakozó- ill. gyülekezőhely szimbólumai is megvételre kerültek. Így pl. egy futár kerékpárja, asztali csocsó, egy „bahiás” teázósarok berendezése, diszkósarok DJ-pulttal, ill. kellékeivel, egy rockzenész teljes öltözete és gitárja, tetoválásminták stb. Számos ékszer és kiegészítő, mint pl. csuklópántok, nyakláncok, gyűrűk, felvarrók és kitűzők; cipők, bakancsok, csizmák, táskák, övek, pipereszerek és bakelitlemezek.

(2) Vö. Szapu Magda: A zűrkorszak gyermekei. Mai ifjúsági csoportkultúrák. (Zene - szórakozás - divat - értékrend) Századvég, Budapest, 2002.; Ifjúsági „szubkultúrák.” Tanulmánykötet. (Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Szapu Magda) Előszó: Vitányi Iván. In: Politológia. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. 2004.; Mai ifjúsági csoportkultúrák egy dunántúli városban. A disszertáció tézisei. In: Somogyi Múzeumok Közleményei 14. (Szerk. Király István Szabolcs) Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kaposvár, 2000. 441-451.; Önkifejezés a mai magyar ifjúsági csoportkultúrákban. (Konfliktusmegelőzés). In: Magyar Szemiotikai Tanulmányok 3., Jeles jogok - jogos jelek. Nyelvi jogok - társadalmi konfliktusok. Magyar Szemiotikai Társaság. (Szerk. Balázs Géza és Voigt Vilmos) Budapest, 2000. l65-190.; Gegenwärtige Gruppierungen unter Jugendlichen in Ungarn (Kaposvár) (aufgrund sozio - relevanter Musiktrends). In: European Journal for Semiotic Studies. Signs, Music, Society I-III. (Edit. Jeff Bernard) ISSS - Institute for Socio-Semiotic Studies. Wien-Budapest-Madrid-Perpignan, 2001. Vol. 13- 1, 2. I / 295-315.; Contemporary youth group cultures in a town in Western Hungary. Theses of the rasearch and study. In: Acta Ethnographica Hungarica 48 (1-3). (Szerk.: Barna Gábor) Akadémia Kiadó. Budapest. 2003. 89–122.; „Buli van!” A mai városi fiatalok szórakozási formái és alkalmai. In: Rítus és ünnep az ezredfordulón. (Tudományos konferencia Marcaliban 2002. május 13-15.) Studia Ethnologica Hungarica VI. (Szerk: Pócs Éva) L’ Harmattan, Budapest. 2004. 417–426.; A zene mentén szerveződő mai ifjúsági csoportkultúrák. In: Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. (Szerk. Gábor Kálmán–Jancsák Csaba) Belvedere. Szeged. 2004. 108-121.; A mai ifjúsági kultúrák kutatása Magyarországon és Erdélyben. In: Folcloristica 9. Ünneplő. Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. (Szerk. Bárth Dániel) ELTE BTK Folklore Tanszék. Budapest. 2005. 33-47.; Az ezredelő ifjúsági kultúráinak kutatása és összehasonlító vizsgálata. Magyarország és Erdély. Ifjúsági „szubkultúrák”. Tanulmánykötet. (Szerk. Szapu Magda) Politológia. Scientia Humana. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest. 2004. 10-40.; Négy magyar kisváros ifjúsági „szubkultúrái”. In Vasi Szemle (Főszerk. Gyurácz Ferenc) LIX. évf. 5. sz. Szombathely. 2005. 575-581.

Szerző: Szapu Magda


Fel