A honlap teljes felülete akadálymentes

Király Lajos: Személynevekből alakult községnevek

Részlet az Árpád-kori helynévtípusok Somogyban című tanulmányból

A személynévi eredetű helynevek legértékesebb csoportja még a korai Árpád-korban keletkezett. Ezek a nevek őrizték meg számunkra a honfoglaló törzsfők leszármazottainak, az Árpád-ház fejedelmeinek és hercegeinek nevét, szállásuk és birtokuk helyét. „A történeti személyek, pl. Árpád leszármazottainak nevéből … alakult helyneveket szakirodalmunk már régóta egyöntetűen felhasználja a pogány vezérek, elsősorban az Árpád nemzetség szállásterületének megállapítására.”4 Ilyen helynév őrzi Somogyban Fajsz fejedelem egyik szálláshelyét (ma Somogyfajsz). Koppány herceg, népi nevén Kupa vezér emléke több földrajzi névben is fennmaradt, a SMFN hat községben említ Kupa-várat (Somogyvár, Kereki, Nagycsepely, Karád, Nagyatád és Háromfa határában), természetesen ezek későbbi elnevezések is lehetnek, a történeti és a régészeti kutatások jelenleg csak a somogyvárit tekintik Koppány szálláshelyének. Törökkoppány  helynévi eredete a Cupán személynévvel (1055) és a Cuppán helynévvel (1138/1329) van összefüggésben, eredeti köznévi jelentése valamilyen török méltóságnév lehetett. A földrajzi nevekben szereplő Kupa – véleményem szerint – a régi Cupan népetimológiás változatának is felfogható. A Bogát nemzetség somogyi szállásterületét Alsóbogát (1211: Bogat személynév, 1229: Bagat helynév) névadata alapján határozhatjuk meg.

Településeket nemcsak az uralkodó család tagjairól neveztek el, hanem egy-egy falu kisebb rangú birtokosairól is. Mivel a tulajdonosok nem voltak mindig magyar eredetűek (török elemek, szlávok németek stb.), ezért a személynévre visszavezethető helynevek egy része idegen eredetű.
A személynévből alakult községnevek a magyar helynévanyag legősibb rétegét képezik. Ezek a nevek akkor keletkeztek, amikor a magyarság még nem telepedett le véglegesen, hanem – a téli és nyári szállások között – félnomád módra vándorolt. Ilyenkor, ha valakit  kerestek, nem a folyton változó hely megnevezése volt a fontos, hanem a keresett személyé. Tehát pl. Juta vagy Andocs háznépe után érdeklődtek. Amikor a X–XI. században fejedelmi és királyi parancsra a nomád életmódot felszámolták, az állandó szálláshelyet sokszor a nemzetség fejéről nevezték el. A földterület birtokosának minden toldalék és utótag nélküli neve jelölte egyúttal a birtokolt helységet is. Kezdetben a birtoklás tényét még nem foglalták írásba, ezért a birtokos neve helynévként a birtoklás tényét bizonyította. A későbbi korokban is keletkeznek ilyen indítékú nevek, csak ott már a birtokos személynevéhez valamilyen toldalék (pl. -é birtokjel, -falva, -háza utótag) járul.
A somogyi helynevek közül puszta személynévből származnak például a következők: Török eredetű személynévből való Bajom, Beleg neve, az előbbi közszói jelentése ’gazdag’, az utóbbié ’jel, bélyeg’. Somogyszob név utótagja valószínűleg a szláv Szoboszló magyaros csonkítása. Tab ugyancsak rövidítéses alak, a német Teobald személynévre vezethető vissza. Persze nem biztos, hogy ezeknek a neveknek a viselői mindig idegen eredetűek voltak, hanem magyar személyek is lehettek, akik az akkori névdivatnak megfelelő, idegenből átvett nevet viseltek. Keresztény személynévből vagy annak becézett egykori változatából származtatható helyneveink nagy számban idézhetők: Balatonendréd (Endre), Ádánd (Ádám), Andocs (András), Dencs (Demeter), Jákó (Jakab), Nikla (Miklós), Sávoly (Saul) stb.

A XI–XII. században már olyan típusú helységnevek is keletkeztek, amelyek a birtoklás tényét a személynévhez ragasztott i képzővel (ma az é birtokjellel azonos) fejezték ki. Pl. Marcali eredeti jelentése: ’Marcallé’. További példák: Drávatamási, Istvándi, Miklósi, Somogysimonyi stb.

Király Lajos


Fel