Kisbajom

 

Településtörténet

Az 1397-es oklevél Kysbayon alakban említette a települést, azután másfél századdal később a török kincstári adójegyzék Kisbája néven, "törökösen" hat házzal vette számba. Leghosszabb ideig a Koroknay és Topos családok birtokolták, s már a XVII. század elején volt prédikátora és református egyháza.  Temploma fából és tapasztott sárfalból készült, zsúptetős épület volt. 1715-ben 19-en adóztak a településen, az össznépesség 200-300 fő között lehetett. A következő két évszázadban sok földesúr váltotta egymást e vidéken, többek között a Bogyay, a Somssich és a Festetics családok tagjai. Akkoriban a lélekszám meghaladta az ötszázat, s többségében reformátusok lakták továbbra is. 1847 július 14-e "fekete nap" a falu történetében, mert az egész község leégett. A következő év azonban a megkönnyebbülést hozta, mert akkor váltak szabaddá a jobbágyok. 1870-ben már majd ezer lakosa volt a falunak, s a századfordulótól az iparosodás előtt is nyitottá vált az út: a harmincas években 24 iparost és 11 kereskedőt tartottak nyilván. Működött a hitel-, a Hangya-, a tej- és a földműves szövetkezet, megélénkült az egyesületi élet, a gyerekek református népiskolában tanulhattak.

A második világháborút követően  önálló lett közigazgatásilag a település, majd 1969-ben Kutas társközségeként tartották nyilván, 1990-től pedig a kutasi körjegyzőség tagja. 1952-től alakultak a településen a tsz-csoportok, melyek utódja 1970-ben a kutasi és belegi termelőszövetkezettel olvadt össze.

Az új helyi önkormányzat létrejötte a település arculatának változásához is vezetett, ugyanis minden útja szilárd burkolatot kapott, öt utcája kiépített járdákkal gyarapodott. Felújították a közintézmények külső homlokzatait, ám a belső korszerűsítési munkák egy része még visszavan. A régi református templom védett műemlék, a község központjában márvány emlékművön örökítették meg a két világháború áldozatait. A villany, a víz és a telefon rendszer kiépítése után a földgáz bevezetése a következő feladat, ám ehhez jelentős lakossági hozzájárulásra lenne szükség, amit a családok anyagi helyzete egyelőre nem tesz lehetővé.
A hatvanas éveket követően lassú csökkenés tapasztalható a népesség létszámában, melynek a cigányság mintegy huszonöt százaléka. 1994-ben megalakult a kisebbségi önkormányzat.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. Szerző: Izményi Éva