A honlap teljes felülete akadálymentes

Bolhó

Honlap: www.bolho.hu

 

Településtörténet

A település eredetileg a Tibold-nemzetség ősi birtoka volt,  a XIV. században már plébániával rendelkezett. A Marczali, a Bárthori, majd a Nádasdy család váltotta egymást  birtokosként e tájon. Neve Bolhokként szerepelt a török kincstári adólajstromban, a defter 55 házat vett nyilvántartásba. 1677-ben Lipót király Széchenyi György kalocsai érseknek ajándékozta, akinek leszármazottai kétszáz évig voltak Bolhó földesurai. Utolsó birtokosként  Solymossy Ödön nevét tartják számon.

Római katolikus temploma 1901-ben épült. Az első világháborúból a bevonult férfiak egyharmada nem tért haza, a 105 elesett bolhói katona után hatvankét  gyermek maradt árván. A Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején 463 kh földet osztottak ki a kisparasztok között, s a faluban ötvenhatan kaptak házhelyet. A harmincas években Bolhó rendelkezett a szükséges közigazgatási és oktatási intézményekkel, egyletek működtek, népes kereskedő és iparos réteg szolgálta a lakosságot. A második világháborúban a határsávban élő települések elzárt életét élte, de a világégés  ekkor is szedett áldozatokat. A két világháború elesetteinek emlékére 1992-ben emeltek emlékművet a község központjában.

Újabbkori történetének fontos ténye, s az itteni fellendülés alapja a település határában talált természeti kincset tartalmazó földgáz és olajmező. Az e vidékről származó nyersanyag látja el a környék településeit energiával. 1990-ig közös közigazgatásban működött Babócsával. A különválás óta saját önkormányzattal rendelkezik Bolhó.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998. szerző: Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 18:51

Fel