A honlap teljes felülete akadálymentes

Bedegkér

 

Településtörténet

A Bedegről szóló első írásos feljegyzés 1274-ből származik, amely szerint a veszprémi püspök visszahelyezte Bedegi Genezt a nemesek közé.  A Tolna megyei bíráknak szóló, 1319-ben készült  okirat Károly Róbert utasítását tartalmazza, válaszként Bedegi András panaszára. A település akkor a veszprémi püspöké és a helyi köznemeseké volt. Az 1542-es adókönyvben már a Nyári család neve is feltűnt, a família jelentőségét Nyári Pál alapozta meg, aki I. Ferdinánd szolgálatában emelkedett a bárói rangra, s jelentékeny birtokot kapott haditetteiért.

A hódoltság idején Bedeg a koppányi szandzsákhoz tartozott, az összeírás során nyolc portát jegyeztek fel. A mind jobban elnéptelenedő faluban - templomát a törökök földig lerombolták -  az andocsi jezsuiták szervezték a hitéletet.

A XVII. században az Esterházyak birtoka volt a település, 1658-ban még rácok is lakták, majd teljesen elnéptelenedett. 1701-ben Esterházy Pál herceg azzal bízta meg Tót György bedegi lakost, hogy magyarokat telepítsen a faluba, hároméves adómentességet ígért, a későbbiekre pedig pénzzel megváltható tizedet. Az új lakók 1729-ben fából templomot építettek, oldalait sárral tapasztották, falát fehérre meszelték. Bedegnek akkor 12 telkes és 4 kisházas lakója volt, negyedszázad múltán pedig már 330 főre emelkedett a számuk. 1796-ban az uraság szőlőterületet adott a letelepedőknek, később azt a részt Ruzsateleknek nevezték el.

1742-re tehető Keér benépesülése 12 evangélikus vallású tót családdal, akik hamarosan tanítási és harangtartási engedélyért folyamodtak, ám az utóbbit nem kapták meg.  A település a XVIII. század második felére 64 házból állott, s 340-en lakták, volt tanítójuk, aki egyben a jegyzői feladatokat is ellátta.

Bedegen 1815-ben készült el a téglából épített templom, a század közepén pedig két malom épült. A Nyári vagyon is az Esterházy család kezébe került, s a község plébánosa Vetzko Antal lett - Liszt Ferenc távoli rokona -, aki egyházi dallamokból írt Szerkönyvet a római katolikus kántorok számára.  Az énekeket még napjainkban is hallhatjuk a templomokban.

A századfordulót követően számos egylet és szövetkezet  alakult, elsőként a gazdakör, a Hangya- és a Tejszövetkezet, majd a Lövész és a Levente Egyesület. Tótkér az elmagyarosodás eredményeként, 1907-től Magyarkérre változtatta a nevét. Az első világháború negyvenkét áldozatot követelt a falutól. 1925-től kezdték betelepíteni a községhez tartozó Csabapusztát. 1928-ban új iskola épült, négy évvel később pedig a községháza, amely ma is ugyanezt a célt szolgálja. A harmincas évektől kövesút könnyítette meg a közlekedést Kánya felé, s egyben jobban megközelíthető lett a tabi hetivásár is. 1939-ben Bedeg és Magyarkér kisközségeket nagyközséggé egyesítették. Két évvel később a lakosság száma már meghaladta a másfélezret.

A második világháború után már 1946-47-ben bevezették a villanyt, az ötvenes évektől megkezdődött a termelőszövetkezeti csoportok szerveződése.

Forrás: Somogy Megye Kézikönyve 1998., szerző: Bolevácz József, Izményi Éva

Utoljára frissítve: 2016. 10. 22. 18:47

Fel