A honlap teljes felülete akadálymentes

Horn Péter

(1942. 01. 13. - )

Széchenyi-díjas agrármérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

1984 és 1987 között a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója. 1987 és 1988, valamint 1994 és 1996 között a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kar dékánja. 1988 és 1993, valamint 1996 és 1999 között a PATE, 2000 és 2006 között a Kaposvári Egyetem rektora. Édesapja Horn Artúr (1911–2004) mezőgazdász, akadémikus.

Budapesten született., alap- és középfokú iskoláit a fővárosban végezte, ott is érettségizett. 1961-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol 1965-ben szerzett mezőgazdasági mérnöki diplomát.

Diplomájának megszerzése után a Bábolnai Állami Gazdaság gyakornokaként helyezkedett el, később baromfi-tenyésztési ágazatvezetői megbízást kapott. 1968-tól a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet aspiránsa volt három évig. 1972-ben a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Kisállattenyésztési Karának igazgatójává, majd 1984-ben a főiskola főigazgatójává nevezték ki. A főiskola a Keszthelyi Agrártudományi Egyetembe történt integrációja után a Kaposvári Állattenyésztési Kar sertéstenyésztési tanszékére kapott tanszékvezetői és egyetemi tanári kinevezést. Emellett a tanszék körében működő Sertés- és Kisállattenyésztési Intézet igazgatója is lett, valamint a kar első dékánjává is megválasztották (utóbbi tisztségét 1988-ig viselte).

1988-ban a Pannon Agrártudományi Egyetem (PATE) első rektorává választották, mely tisztségét 1993-ig viselte két ciklusban. 1994 és 1996 között ismét az egyetem kaposvári karának dékánja lett. 1996 és 1999 között ismét a keszthelyi központú egyetem (PATE) rektoraként dolgozott. A Kaposvári Egyetem 2000-es megalakulása után hat évig az új intézmény alapító rektora volt. Emellett számos helyen dolgozott szakértőként, vendégprofesszorként: India, Amerikai Egyesült Államok, Finnország, Új-Zéland, valamint az Élelmezésügyi Világszervezet szakértője volt.

1972-ben védte meg az agrártudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értékezését. 1985-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. Akadémiai pályafutása során az Állatnemesítési, -tenyésztési és Takarmányozási, valamint a Pécsi Akadémiai Bizottságban (PAB) tevékenykedett. Ezenkívül az MTA Agrártudományi Osztályának elnöke és így az MTA elnökségének tagja is volt 2001 és 2008 között. 2008-ban a PAB alelnökévé választották. Akadémiai tisztségei mellett 1990 és 2000 között a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke volt, valamint 2000-ben a Magyar Állattenyésztők Szövetsége társelnökévé választották, emellett a Magyar Szarvastenyésztők Egyesülete és a Magyar Juhtenyésztők Egyesülete elnöke. Nemzetközi szinten a Baromfitenyésztők Tudományos Világszövetsége magyar szekciójának elnöke 1975 óta, egyúttal a Világszövetség Tanácsának is tagja. Tagja továbbá több európai és USA tudományos társaságnak. Az Archiv für Tierzuht, a World's Poultry Science Journal, a Journal of Animal Breeding and Genetics, a Livestock Science, a Stocarstvo, az Outlook on Agriculture, a Magyar Állattenyésztés, a Tejgazdaság és az Állattenyésztés és Takarmányozás című szakfolyóirat szerkesztőbizottságaiba is bekerült, valamint A Baromfi szerkesztőbizottságának elnöki tisztével bízták meg 1997-ben.

Közéleti pályafutása
1975-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Tanácsa tagjává választották. 1985-ben beválasztották az Országgyűlésbe, ahol 1986 és 1990 között a kulturális bizottság elnöke volt. 1986-1990 közötti időszakban az Interparlamentáris Unió Magyar Tagozatának alelnökévé választották. 1990-ben nem indult, 1994-ben az Agrárszövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt, a párt nem jutott be a parlamentbe.

1993 és 1995 között az Állami Vagyonkezelő Rt. igazgatótanácsának tagja volt. 1998 óta az Agrárgazdasági Tanács elnöke, valamint a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja lett.

Munkássága
Kutatási területei az alkalmazott állatgenetika, háziállatok nemesítése, kiemelten a baromfi, a sertés, a hal és a gímszarvas fajokban.

Nevéhez fűződik három nagy hatású gén öröklődésének leírása trópusi halfajokban. Tyúkoknál sikerült tisztáznia az anyai heterózis mértékét és jellegét. Tyúkoknál és sertéseknél vizsgálta a genotípus, az ivar és a termelési környezet közötti kölcsönhatásokat. Ezenkívül sikerült meghatároznia élő állatok testösszetételét és húsminőségét digitális képalkotó rendszerek felhasználásával. A magyar gímszarvas háziasítási program egyik kidolgozója.

Egyetemi vezetőként végigvezette a kaposvári felsőoktatási intézményekben először a Pannon Agrártudományi Egyetembe történő integrációt, majd 2000-ben ismételt különválását. Számos könyv, könyvfejezet szerzője vagy társszerzője. Munkáit magyar, angol, német és orosz nyelven adja vagy adta közre.

 

Forrás: wikipédia

Utoljára frissítve: 2017. 02. 28. 15:04

Fel