A honlap teljes felülete akadálymentes

Haracsi Lajos dr.

(1898. 04. 09. - 1978.)

Erdőmérnök


1898. április 9.-én született Toponáron. Apja erdőőr, nagyapja, dédapja, ük-apja erdész volt. Gyermekéveit a kardosfai erdészházban töltötte.

A Kaposvári Állami Főgimnáziumban, a Táncsics Gimnázium elődjében érettségizett, majd a Soproni Bánya és Erdőmérnöki Főiskolán szerzett erdőmérnöki diplomát. Doktori disszertációját 1937-ben a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen – summa cum laude minősítéssel – védte meg. 1943-ban magántanári képesítést szerzett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karán. Friss diplomásként három évig tanársegéd volt Sopronban, majd, mint segéd-erdőmérnök – rövid miskolci kitérő után –, visszatért szülőföldjére, ahol erdőműveléssel foglalkozott. 1937-től újabb soproni évek következtek. Az Erdészeti Kutató Intézetnél erdőművelési kísérleteket folytatott, de egyidejűleg a Tanulmányi Erdőgazdaságot is vezette. 1948-tól három évig Kaposváron volt erdőigazgató, majd vezérigazgató. 1951-ben újra – immár végleg – Sopron következett. Megbízták az egyetem erdővédelmi tanszékének vezetésével, amit 1968-as nyugdíjazásáig látott el. Közben három évig az önállósult Erdőmérnöki Főiskola első igazgatója, az egyetemmé válás után pedig igazgatóhelyettes illetve dékán is volt.

1978-ban hunyt el. A soproni evangélikus temetőben lévő sírjára a mai erdőmérnök hallgatók minden évben, halála évfordulóján elhelyezik a megemlékezés koszorúját.

Az Országos Erdészeti Egyesületnek 1926-tól volt tagja. Aktív munkájával sok kiváló kollégáját tudta maga mellé állítani, akikkel több szakmai, természetvédelmi kérdést vitattak meg. Ilyen volt például a somogyi homokvidék erdősítési problémái, valamint a zselici ezüsthárs és az erdeifenyő jelentősége. Kaposvári működése során választották meg az Országos Erdészeti Egyesület elnökévé, mely tisztséget két cikluson keresztül töltötte be.

Kutatás, oktatás

Pályája kezdetén több beosztásban is gyakorló erdőmérnökként dolgozott, ám munkássága nagyobb részét az oktatás és kutatás területén fejtette ki. Igazi polihisztor volt. A mikroszkopikus gombák világától, az erdőtársulások rendszerén át a zoológia legkülönbözőbb ágaival foglalkozott.

Legjelentősebb munkaterülete a levéltetvek biológiája, mely a doktori dolgozatának is témája volt. Korszakalkotóan útmutató volt az a megállapítása, hogy a levéltetvek megtelepedésére nem minden növény hajlamos egyformán. Főként az őshonos, eredeti termőhelyén élők között vannak ellenálló változatok. Ez a felismerés adta a levéltetvek elleni védekezés alapvető feltételeit, vagyis alaposan meg kell ismerni a károkozó biológiáját. Leírta például, hogy az élősködő és a növény kölcsönhatása alapján dől el, hogy a nyárfa levélnyelén előforduló kétféle gubacs közül melyik jelenik meg. Két egészen eltérő szerkezetről van szó, noha mindkettőt az állat teljesen egyenlő formájú szipókájának a szúrása okozza. Bizonyos tehát, hogy a levéltetvek nyálában a fajra jellemző specifikus anyagok vannak, melyeknek a gubacsok morfogenetikai meghatározásában döntő befolyásuk van. A parazita és a növény kapcsolatát imponáló lényeglátással, rendkívül gazdag irodalmi áttekintéssel tárgyalja.

Haracsi Lajos könyveiben a mellékletek, a fényképek, mikroszkópiai rajzok ma is kivívhatják a szakma és a laikusok elismerését. Perfekt preparációs technikája, a mai, korszerűbb eszközöket használó utódokat is csodálatra készteti. Megállapításai a tudomány minden szempontból robbanásszerű fejlődése ellenére ma sem veszítettek igazságtartalmukból, és számottevően járultak hozzá a fejlődéshez. Lételeme volt a tanítás. Szuggesztív erővel fordította tanítványai figyelmét a korszerű, új ismeretek, a hagyományos erdőszeretet, és a mindenkor szükséges erdész hivatástudat irányába. Mint embert puritán egyszerűség, közvetlenség jellemezte, amit munkatársai és hallgatói szeretettel háláltak meg.

A haza számára Somogy volt

Mindig büszkén hangoztatta somogyi gyökereit, és örömmel fogadta azokat a somogyiakat, akik Sopronban meglátogatták. Maga mutatta be nekik az egyetemet, a botanikus kertet. Tanítványait gyakran hozta “haza” Somogyba tanulmányútra, bemutatni nekik az itteni szép erdőket. Az erdőben tartott “előadásai” eseményszámba mentek. Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték. Erdészet Kiváló Dolgozója, Munka Érdemrend Arany fokozata, tiszteletbeli doktori cím, Egyetemi Aranydiploma, és 1966-ban a “Bedő Albert Díj”. Tisztelői, a SEFAG RT által rendezett 1993-as Erdészeti Vándorgyűlés alkalmából emléktáblát avattak Kardosfán a gyermekkor és a későbbi munkálkodás helyszínén, a szeretett ezüsthársas bükkösök közelében. A tudós erdőmérnök emlékét Somogyban, a szülőföldön, és Sopronban egyaránt ápolják. Születésének 100. évfordulójáról a somogyi erdészek, egykori tanítványai, ünnepi műsorral, és a kardosfai emléktábla megkoszorúzásával emlékeztek meg. A műsorban Csúz Lívia és Vogl Márk, egykori gimnáziumának mai tanulói is felléptek. A Soproni Egyetem tudományos emlékülésen méltatta a kiváló tudós munkásságát, és az Erdésznagyjaink Arcképcsarnoka könyvsorozat 5. könyvét Haracsi professzorról jelentették meg.

Szerző: Detrich Miklós

Utoljára frissítve: 2016. 09. 27. 20:24

Fel