A honlap teljes felülete akadálymentes

Gyergyai Albert

(1893. 01. 20. - 1981. 07. 07.)

Irodalomtörténész, egyetemi tanár, író, műfordító, az irodalomtudomány doktora (1957), Baumgarten-díjas (1937, 1946), megkapta a francia Becsületrendet (1937), magyar Állami-díj (1970).

Nagybajomban született, középiskoláit a kaposvári főgimnáziumban végezte, s Dsida Ottó igazgató személyes ajánlásával került Budapestre az Eötvös Kollégiumba. A magyar-francia szakos bölcsész 1914-től Toursban az École Normale Superieure ösztöndíjasa. Az I. viágháború kitörésekor egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. Lausanne-ben folytatott tanulmányokat, majd 1919- ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s hat éven át Lukács József bankár unokái mellett volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel húsz évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1970) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tanszékének professzora volt.

Az Új Idők közölte első novelláját (1909. aug.), melyet gimnazistaként írt, majd a Nobel-díjas Carl Spitelerről a Nyugat 1920-ban közölte első tanulmányát. A Magyar Írás munkatársa volt (1921-27) és a Nyugatba 1920-tól megszűnéséig írt, a kortárs magyar és francia irodalomról készítette a legtöbb kritikát. 13 könyvet írt, 50 műfordításkötete és 36 általa szerk. antológia jelent meg.

Fordításai közül jelentősebbek:

Flaubert: Bovaryné és az Érzelmek iskolája; Proust: Az eltűnt idő nyomában (az első 6 kötet); Camus: Közöny; Voltaire: Candide; La Fontaine, Balzac, Villon, Montaigne, Verhaeren műveinek is fordítója volt.

Főbb művei: A mai francia regény (tan., Bp., 1937); A falu jegyzőjéről (tan., Bp., 1937); Mit olvassunk? Ötven francia regényről mesél Gy. A. (Bp., 1946); Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (Bp., 1948); Francia irodalom (ELTE jegyzet, Bp., 1951); Klasszikusok (esszék, Bp., 1962); Kortársak (esszék, Bp., 1965); A nyugat árnyékában (tan., arcképek, emlékezések, kritikák, Bp., 1968); Anyám meg falum (visszaemlékezések, Bp., 1972); Ősz és tél között (versek, műfordítások, Bp., 1974); Dorottya Visegrádon (elb. költ., Bp., 1975); Késői tallózás (esszék, Bp., 1975); A falutól a városig (napló, Bp., 1979); Védelem az esszé ügyében (tan., emlékezések, kritikák, Bp., 1984, vál. Szávai János); A várostól a világig (visszaemlékezések, Bp., 1986).

Életművét 2007-ben Örökségünk Somogyország Kincsei közé választotta a Somogy Megyei Közgyűlés.

Életrajz a Wikipédián

Forrás: Magyar életrajzi lexikon

Utoljára frissítve: 2016. 09. 27. 18:12

Fel