A honlap teljes felülete akadálymentes

Gárdonyi Géza

(1863. 08. 03. - 1922. 10. 30.)

Író

Gárdonyi Géza somogyi kötődése édesanyja révén ismert: Nagy Terézia szőlősgyöröki volt, itt ismerkedett meg vele Gárdonyi apja, Ziegler Sándor. Az író gyermekkorának jelentős részét a faluban töltötte, ahol emléktábla jelzi az egykori ház helyét.(szerk.)

Agárdon született. Apja jómódú géplakatos volt Bécsben, de a forradalom hírére hazajött és saját költségén alapított kis fegyvergyárában fegyverkovács lett, a szabadságharc bukása után uradalmi gépész. Gárdonyi (Ziegler) Géza középiskoláit Sárospatakon és Pesten végezte, majd az egri tanítóképzőben, 1882-ben tanítói oklevelet szerzett. Tanító volt Karádon (1882), Devecserben (1883–84), Sárváron (1884), Dabronyban (1885). 1885-ben Győrben a Hazánk, a Győri Közlöny, majd a Győri Hírlap munkatársa, szerkesztette a Tanítóbarát c. folyóiratot, valamint a Garabonciás Diák című győri élclapot.

1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát; házasságuk boldogtalan volt. Novellái, versei sorra jelentek meg a fővárosi lapokban is. 1889-ben a Szegedi Híradó, 1890–91-ben a Szegedi Napló, 1891 nyarától néhány hónapig az Arad és vidéke munkatársa. 1891 őszén Pestre került és Bródy Sándor segítségével Feszty Árpád történeti körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a Műbarátok Köre pályadíját. 1892–97 között a Magyar Hírlap munkatársa. Ide zenei vonatkozású cikkeket is írt. 1893-ban Barna Izsó operettzenéjéhez szöveget készített (A paradicsom.)

Először a később megtagadott Göre Gábor levelei tették ismertté. 1897-től Egerben élt, utolsó éveiben mindenkitől elzárkózva. Az én falum (1898), az Egri csillagok (1901) megjelenése, A bor c. színművének hatalmas sikere a Nemzeti Színházban (1901) az ország egyik legolvasottabb írójává tette. 1900-ban s a következő években gyakran utazott Franciaoországba és más nyugat-európai országokba. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja.  Az egri várban temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum.

Főbb művei:

  • A lámpás (r., Bp., 1894);
  • Április (költemények Bp., 1894);
  • Az én falum (elb., Bp., 1898);
  • Egri csillagok (r., Bp., 1901);
  • A bor (színmű, Bp., 1901);
  • A láthatatlan ember (r., Bp., 1902);
  • Az a hatalmas harmadik (r., Bp., 1903);
  • Az öreg tekintetes (r., Bp., 1905);
  • Ábel és Eszter (r., Bp., 1907);
  • Isten rabjai (r., Bp., 1908);
  • Ida regénye (Bp., 1924);
  • Kék pille (Válogatott elbeszélések. Válogatta és az utószót írta Oláh László Bp., 1957);
  • Versei (Válogatta és az előszót írta Bóka László, Bp., 1958). Verseit többen megzenésítették (Dankó Pista, Lányi Géza, Radó Aladár stb.).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Bővebb életrajz a Wikipédián

Utoljára frissítve: 2016. 10. 30. 13:34

Fel